Manpages

NÉV

mount − fájlrendszert csatlakoztat (mount-ol)

ÁTTEKINTÉS

mount [−hV]

mount −a [−fFnrsvw] [−t vfstype]
mount [−fnrsvw] [−o options [,...]] device | dir
mount [−fnrsvw] [−t vfstype] [−o options] device dir

LEÍRÁS

Egy Unix rendszeren elérhető összes fájl egy nagy, faszerkezetű, hierarchikus rendszerben van elhelyezve, amely a / könyvtárból gyökerezik. Az innét elérhető fájlok azonban több eszközön helyezkedhetnek el. A mount parancs arra szolgál, hogy egy eszközön található fájlrendszert ebbe a nagy fastruktúrába bekapcsoljunk. Ezzel ellentétes értelmű az umount(8) , ami a lecsatolásra szolgál.

A mount szokásos formája:

mount −t type device dir

Ez arra utasítja a kernelt, hogy a device eszközön talált type típusú fájlrendszet a dir könyvtárhoz csatolja. A dir esetleges korábbi tartalma, tulajdonosa és módjai eltűnnek amíg ez a fájlrendszer csatolva marad, és a dir elérési út a device -on található fájlrendszernek felel meg.

A hívás három formája ténylegesen nem csatol semmit:

mount −h

segítő üzenetet ad;

mount −V

a program verzióját írja ki; és a

mount [-t type]

listázza a csatolt (type típusú) fájlrendszereket. (Lásd lentebb.)

A proc fájlrendszer nincs kapcsolatban egy speciális eszközzel, és csatolásakor egy tetszőleges kulcsszó, mint pl. a proc használható az eszközmegadás helyett. (A szokásos none választás kevessé szerencsés: a umount ’none busy’ hibaüzenete félreérthető lehet.

A legtöbb eszközt egy fájlnév jelzi, amely egy blokkos speciális eszközre mutat, mint pl. /dev/sda1 de van más lehetőség is. Például az NFS (Network File System=Hálózati Fájlrendszer) csatolásakor a device lehet ilyesmi is: knuth.cwi.nl:/dir. Lehetséges a kötetcímkével vagy az UUID-vel is hivatkozni a blokkos különleges eszközökre. (Lásd később a −L és −U kapcsolókat.)

A /etc/fstab fájl (lásd fstab(5) ), tartalmazhat olyan sorokat, melyek azt írják le, hogy mely eszközöknek melyik a szokásos csatolási pontja és csatolási opciói. Ezt a fájlt háromféleképpen lehet használni:

(i) A

mount −a [-t type]

parancs (mely többnyire rendszerindító szkriptekben fordul elő) az fstab -ban felsorolt összes fájlrendszer csatolását eredményezi a megadott opciókkal, kivéve, ha a megfelelő sor tartalmazza a noauto kulcsszót. A −F opció használata esetén a parancs több alprocesszt indít (fork), így a fájlrendszerek egyidejűleg kerülnek csatolásra.

(ii) Amikor egy, az fstab -ban szereplő fájlrendszert csatolunk, elegendő csak az eszközt, vagy csak a csatolási pontot megadni.

(iii) Alapvetően csak a rendszergazda (superuser) tud fájlrendszert csatolni, de ha az fstab megfelelő sora tartalmazza a user opciót, akkor bárki csatolhatja a megfelelő rendszert.

Így pl. egy

/dev/cdrom /cd iso9660 ro,user,noauto,unhide

sor az fstab fájlban azt eredményezi, hogy minden felhasználó csatolhatja az iso9660 fájltípusú CD-ROM-ot a

mount /dev/cdrom

vagy

mount /cd

parancsokkal. Részletesen lásd az fstab(5) kézikönyvlapon. Csak az a felhasználó tudja lecsatolni a fájlrendszert, aki csatolta. Ha azt szeretnénk, hogy minden felhasználó le tudja csatolni, akkor használjuk a users kifejezést a user helyett az fstab sorban. Az owner hasonló a user beállításhoz, azzal a megszorítással, hogy a felhasználó tulajdonában kell lennie a speciális fájlnak. Például hasznos lehet, ha a /dev/fd eszközt egy bejelentkezéskor lefutó szkript a konzolon belépő felhasználó birtokába adja.

A mount és umount programok egy listát kezelnek a pillanatnyilag csatlakoztatott fájlrendszerekről. A lista a /etc/mtab fájlban található. Argumentum nélkül a mount ezt a listát nyomtatja ki. Amikor a proc fájlrendszert csatoljuk (mondjuk a /proc -ba), a /etc/mtab és a /proc/mounts fájloknak hasonló tartalmuk lesz. Az előzőben egy kicsit több információ van, mint pl. a használt opciók, de ez nem feltétlenül a legaktuálisabb. (Lásd pl. a −n opciót lejjebb.) Lehetséges a /etc/mtab -ot egy /proc/mounts -ra mutató szimbolikus kötéssel helyettesíteni, de ebben az esetben bizonyos információkat elvesztünk. (Pl. a ’hurok eszköz’ (loop device) kezelése kényelmetlenebbé válik.)

OPCIÓK

A mount egy hívásakor érvényes opciók halmaza úgy határozható meg, hogy először az fstab fájl megfelelő bejegyzésénél található opciók lesznek kiértékelve, majd a parancssorban a −o utániak, végül a −r vagy −w opciók, amennyiben jelen vannak.

A mount parancs opciói:

−U uuid

Csatolja a megadott uuid-vel rendelkező partíciót. Ez a két opció csak akkor használható, ha a /proc/partitions fájl létezik. (Ez a fájl a Linux 2.1.116 verziója óta van jelen.)

−t vfstype

A −t -t követő argumentum a fájlrendszer típusát adja meg. A jelenleg támogatott típusok listáját a linux/fs/filesystems.c fájlból vehetjük: adfs, affs, autofs, coda, coherent, devpts, efs, ext, ext2, hfs, hpfs, iso9660, minix, msdos, ncpfs, nfs, ntfs, proc, qnx4, romfs, smbfs, sysv, udf, ufs, umsdos, vfat, xenix, xiafs. Megjegyezzük, hogy a coherent, a sysv és a xenix egyenértékű, és a xenix és coherent típust a valamikor a jövőben majd törlik a listáról, és csak a sysv marad. A 2.1.21 kernelektől kezdve az ext és xiafs nem létezik többé. A legtöbb típus használatakor a mount program nem tesz mást, mint hogy egyszerűen meghívja a mount(2) rendszerhívást, és ezért nem szükséges az adott fájlrendszer részletes ismerete. Néhány típushoz azonban (pl. nfs, smbfs, ncpfs) ad hoc kód szükséges. Az nfs fájlrendszert kezelő kód be van építve, de az smbfs és ncpfs típusokhoz külön mount program van. Annak érdekében, hogy minden típust egységesen lehessen kezelni, a mount végrehajtja a /sbin/mount.TYPE programot (ha az létezik), amikor smb-vel vagy ncp-vel hívták meg. Miután az smbmount program különféle verzióit különféleképpen kell meghívni, szükséges lehet a /sbin/mount.smb shell szkript alkalmazása, amely beállítja a kívánt hívást. Az iso9660 típus az alapértelmezett. A −t opció hiánya esetén, vagy ha az auto típus lett megadva, a szuperblokk alapján próbál a rendszer választani a minix, ext, ext2, xiafs, iso9660, romfs ,ufs, ntfs, qnx4, bfs listából. Ha ez a próba sikertelen, a mount megpróbálja elolvasni az /etc/filesystemsfájlt, vagy ha az nem létezik, akkor a /proc/filesystems fájlt, és minden ebben található fájlrendszert megpróbál, kivéve a "nodev" címkéjűeket, mint pl. a proc és nfs esetén.

Megjegyzendő, hogy az auto típus hasznos lehet felhasználó által csatolt floppik esetében. Az/etc/filesystemsfájl létrehozása akkor hasznos, ha meg szeretnénk változtani a próbák sorrendjét, (pl. próbálja előbb a vfat-et és csak utána az msdos-t), vagy az autoloader kernelmodult használjuk. Figyelem: a típuspróba ökölszabályokat használ, azaz bizonyos ’mágikus’ dolgok meglétét vizsgálja, és így néha rosszul érzékeli a típust.

Több mint egy típus is megadható egy vesszőkkel tagolt listával. A típusok kiegészíthetők a no előtaggal, amely azt jelenti, hogy az adott típussal kapcsolatban nem kell műveletet végezni. (Ez pl. a −a opcióval együtt lehet értelmes.)

Például a

mount −a −t nomsdos,ext

parancs minden fájlrendszert csatol, amely nem msdos vagy ext típusú.

async

defaults

Az alapértelmezett opciókat használja. Ezek: rw, suid, dev, exec, auto, nouser, és async.

noatime

Nem frissíti az inode-ok elérési ideit minden elérés esetén. (Ez hasznos lehet pl. a ’news spool’ gyorsabb elérésének biztosítására news szerverek esetén.)

remount

Megkísérli egy már csatolt fájlrendszer újboli csatolását. Ezt arra szokás használni, hogy más opciókkal csatoljuk újra a fájlrendszert, például egy korábban csak olvasható fájlrendszert írhatóvá tegyünk.

FÁJLRENDSZER-SPECIFIKUS CSATOLÁSI OPCIÓK

A következő opciók csak bizonyos fájlrendszerek esetén használhatók. Fájlrendszer szerint rendezzük őket. Mindegyiknek a −o után kell állnia.

Az ’affs’ típus csatolási opciói
uid=érték és gid=érték

A gyökér fájlrendszer tulajdonosát és csoportját állítja be. (Alapértelmezés szerint uid=gid=0, de ezek az opciók ’érték’ megadása nélkül az aktuális processztől veszik a megfelelő értékeket.)

setuid=érték és setgid=érték

A fájlok tulajdonosát és csoportját állítja be.

mode=érték

Minden fájl módját ’ érték & 0777’-re állítja be az eredeti engedélyektől függetlenül. Keresési engedélyt ad minden olvasási engedéllyel rendelkező könyvtárra. Az értéket oktálisan kell megadni.

protect

Nem engedi a védelmi bitek megváltoztatását.

verbose

Informatív üzenetet nyomtat minden sikeres csatoláskor.

prefix=string

A kötegnév (volume) előtt használható előtag, amikor kötést követ egy program.

volume=string

A ’/’ előtt használandó maximum 30 karakteres előtag. Ezt a szimbolikus kötések követésekor használja.

reserved=érték

Az eszköz elején található nem használt blokkok száma. (Alapértelmezés: 2)

root=érték

Közvetlenül megadja a gyökérblokk (root block) helyzetét.

bs=érték

Megadja a blokkméretet. Érvényes értékei: 512, 1024, 2048, 4096.

grpquota / noquota / quota / usrquota

Ezeket elfogadja, de figyelmen kívül hagyja.

A ’coherent’ típus csatolási opciói
Nincs ilyen opció.

Az ’ext’ típus csatolási opciói
Nincs ilyen opció. Megjegyzendő, hogy az ’ext’ fájlrendszer elavult, használata nem ajánlott. A Linux 2.1.21-es kernelétől ez már nem része a kernelnek.

Az ’ext2’ típus csatolási opciói
Az ’ext2’ fájlrendszer a standard Linuxos fájlrendszer. Figyelem: A 2.0.4 kernelváltozat előtt egy programozási hiba miatt véletlenszerű opciókkal is csatolható volt, azóta ezt már javították.
bsddf / minixdf

A statfs rendszerhívás viselkedését állítja be. A minixdf megadása esetén az f_blocks mező a fájlrendszer összes blokkjainak száma, míg bsddf esetén (ez az alapértelmezés) kivonja az ext2 rendszer által használt overhead blokkokat, melyek nem elérhetők a fájlok tárolása céljából. Így lehetséges pl. a következő:

% mount /k -o minixdf; df /k; umount /k
Filesystem 1024-blocks Used Available Capacity Mounted on
/dev/sda6 2630655 86954 2412169 3% /k
% mount /k -o bsddf; df /k; umount /k
Filesystem 1024-blocks Used Available Capacity Mounted on
/dev/sda6 2543714 13 2412169 0% /k

(Figyeljük meg, hogy ez a példa azt is mutatja, hogy parancssori opciók is használhatók a /etc/fstab -beliek mellett.)
check / check=normal / check=strict

Az ellenőrzési szint beállítása. Amikor ezen opciók valamelyike adott (alapértelmezés: check=normal ) az inode-ok és a blokkok bittérképei a csatolás esetén ellenőrzésre kerülnek. Ez nagyságrendileg fél percig tart egy nagy lemez esetén. A ’strict’ megadásakor a blokkok felszabadításakor (deallocation) ellenőrzi, hogy a felszabadítandó blokk az adatzónában van-e.

check=none / nocheck

Nem ellenőriz.

errors=continue / errors=remount-ro / errors=panic

A hibák esetén való viselkedést állítja be. A ’continue’ megadásakor hiba esetén is folyatja a műveletet, ’remount-ro’ esetén csak olvasható módban folytatja a csatolást, ’panic’ esetén hibára leállítja az egész rendszert. Az alapértelmezett viselkedés a fájlrendszer szuperblokkjában tárolódik, és a tune2fs (8) segítségével lehet megváltoztatni.

grpid vagy bsdgroups / nogrpid vagy sysvgroups

Ezek az opciók azt határozzák meg, milyen csoportazonosítója lesz az újonnan létrehozott fájloknak. A grpid használatával a létrehozott fájl könyvtárának csoportját használja, másképp (és ez az alapértelmezett) az aktuális processz ’fsgid’-jét veszi alapul, hacsak nem a könyvtár ’setgid’ bitje be van kapcsolva, amely esetben a csoportazonosítót a szülőkönyvtárból veszi, és könyvtár létrehozása esetén erre is beállítja a ’setgid’ bitet.

resgid=n és resuid=n

Az ’ext2’ fájlrendszer az elérhető terület egy kis százalékát fenntartja magának. (Ez a százalék alapértelmezésben 5%. Lásd: mke2fs(8) és tune2fs(8).) Ezek az opciók azt határozzák meg, ki (milyen felhasználói- vagy csoportazonosítóval rendelkező felhasználó) használhatja ezeket a fenntartott blokkokat.

grpquota / noquota / quota / usrquota

Ezeket az opciókat elfogadja, de figyelmen kívül hagyja.

A ’fat’ fájlrendszer csatolási opciói
Megjegyzendő, hogy a fat nem egy különálló fájlrendszer, hanem az msdos, umsdos és vfat rendszerek közös része.
blocksize=512 / blocksize=1024

A blokkméretet adja meg. (Alapértelmezés: 512.)

uid=érték és gid=érték

Beállítja az összes fájl tulajdonosát és csoportját. (Alapértelmezés szerint ezeket az aktuális processz adataiból veszi.)

umask=érték

Beállítja az ’umask’ értékét. (Ez azon engedélyek bitmaszkja, melyek nem használhatóak.) Alapértelmezett értéke az aktuális processz ’umask’-ja. Az ’érték’-et oktálisan kell megadni.

check=érték

Három különböző szint állítható be:
r[elaxed]

A kis- és nagybetűk egyenértékűek, a nevek hosszú részei csonkolásra kerülnek. (Pl. verylongname.foobar -ból verylong.foo lesz); a bevezető és beágyazott szóközöket elfogadja a név bármelyik részében.

n[ormal]

Ugyanaz, mint "relaxed", de sok speciális karaktert (*, ?, <, szóköz, stb.) visszautasít a fájlnevekben. Ez az alapértelmezett.

s[trict]

Ugyanaz, mint "normal", de a nevek hosszú részeket és speciális karaktereket is tartalmazhatnak. Ilyeneket (+, =, szóköz, stb.) a Linux használ, de az MS-DOS visszautasít.

codepage=érték

Beállítja azt a kódlapot, amelyet a rendszer a fájlnevek rövid alakjának kódolására fog használni a FAT és a VFAT fájlrendszereken. Az alapértelmezett a 437-es kódlap.

conv=b[inary] / conv=t[ext] / conv=a[uto]

A fat fájlrendszer végre tudja hajtani a CRLF<-->NL konverziót a kernelben. (Ez az MS-DOS és a UNIX szövegformátuma közti különbség.) A következő konverziós módok elérhetőek:

Olyan programok, melyek kiszámolt véletlen pozícióban történő fájlelérést (lseek) alkalmaznak, nem szeretik a kernel szintű szövegkonverziót. Ilyenkor akár adatvesztés is felléphet, ezért legyünk óvatosak!

Bináris módban illesztett fájlrendszerek esetén különböző konverziós programokat (pl. fromdos, todos) használhatunk.

fat=12 / fat=16

Megadja, hogy 12 vagy 16 bites a fat. Felülbírálja az automatikus FAT típus érzékelést. Óvatosan használandó!

iocharset=érték

Az a karakterkészlet, amit a rendszer használ a 16 bites unicode karakterek és a 8 bites karakterek között. Az iso8859-1 az alapértelmezett. A hosszú fájlnevek unicode formátumban tárolódnak a lemezen.

sys_immutable, showexec, dots, nodots, dotsOK=[yes|no]

Különféle félrevezető kísérletek, hogy a Unix vagy DOS konvenciókat ráerőltessük a FAT fájlrendszerre.

A ’hpfs’ típus csatolási opciói
uid=érték és gid=érték

Beállítja az összes fájl tulajdonosát és csoportját. (Alapértelmezés szerint ezeket az aktuális processz adataiból veszi.)

umask=value

Beállítja az ’umask’ értékét. (Ez azon engedélyek bitmaszkja, melyek nem használhatóak.) Alapértelmezett értéke az aktuális processz ’umask’-ja. Az ’érték’-et oktálisan kell megadni.

case=lower / case=asis

Minden fájlnevet kisbetűssé konvertál vagy meghagy az eredeti állapotban. (Alapértelmezett: case=lower.)

conv=binary / conv=text / conv=auto

A conv=text megadása esetén töröl néhány véletlenszerű CR-t (speciálisn ha NL-ek követik) a fájlok olvasásakor. conv=auto esetén többé-kevésbé véletlenszerűen választ conv=binary és conv=text között. A conv=binary megadása pedig mindenféle konverzió elhagyását jelenti. Ez az alapértelmezett.

nocheck

Nem szakítja meg a csatolási folyamatot ha néhány konzisztencia-teszt nem teljesül.

Az ’iso9660’ típus csatolási opciói
A normális iso9660 fájlnevek 8.3 formában jelennek meg, azaz a DOS-hoz hasonló megszorítások vonatkoznak a fájlnevek hosszára, és minden karakter kisbetűs. Továbbá nincs bejegyzés a tulajdonos, védelem, kötések száma, a speciális blokkos vagy karakteres eszközök, stb. számára.

A ’Rock Ridge’ egy bővítése az ’iso9660’-nak, amely biztosítja az előbb felsorolt Unix-szerű lehetőségeket. Alapvetően minden könyvtárhoz tartozik egy ilyen bővítés, amely ezeket a speciális információkat tartalmazza, és amikor a Rock Ridge működik, a fájlrendszer megkülönböztethetetlen a normális Unix fájlrendszertől. (Kivéve persze, hogy csak olvasható.)

check=r[elaxed] / check=s[trict]

A check=relaxed használata esetén a fájlneveket először kisbetűssé alakítja. Ez valószínűleg csak a norock és map=normal -lal együtt hasznos. (Alapértelmezett: check=strict.)

uid=érték és gid=érték A fájlrendszer összes

fájljának felhasználói- és csoportazonosítóját a megadott értékre állítja be. Ez felülbírálja a ’Rock Ridge’ kiterjesztésből származó hasonló információkat. (Alapértelmezés: uid=0,gid=0.)

map=n[ormal] / map=o[ff]

A Rock Ridge-t nem használó egységekre a normális névfordítás a nagybetűs ASCII kódokat kisbetűsre alakítja, elhagyja a követő ’;1’-et és a ’;’-t ’.’-ra cseréli. A map=off esetében ez a fordítás nem történik meg. Lásd: norock. (Alapértelmezett: map=normal.) A map=acorn hasonló, mint a map=normal, de az Acorn bővítésre is vonatkozik, ha az jelen van.

mode=érték

Nem Rock Ridge eszközökre minden fájlnak a megadott módot adja. (Alapértelmezés: olvasási engedély mindenkinek.) A Linux 2.1.37 óta ezt az ’érték’-et nem muszáj oktálisan megadni. (Az oktális esetet egy kezdő 0 jelzi.)

block=[512|1024|2048]

A blokkméretet a megadott értékre állítja. (Alapértelmezés: block=1024.)

conv=a[uto] / conv=b[inary] / conv=m[text] / conv=t[ext]

(Alapértelmezett: conv=binary.) A Linux 1.3.54 óta nincs hatása. (Nem bináris beállítás nagyon veszélyes szokott lenni, és sokszor járt adatvesztéssel.)

session=x

Kiválasztja a kívánt session-t egy multisession CD-n. (A 2.3.4 óta.)

sbsector=xxx

A session kezdő szektorát adja meg. (A 2.3.4 óta.)

A ’minix’ típus csatolási opciói
Nincs ilyen opció.

Az ’msdos’ típus csatolási opciói
Lásd a ’fat’ opcióinál. Ha egy msdos fájlrendszer következetlenséget érzékel, hibát jelent, és a fáljrendszert csak olvashatóvá teszi. A fájlrendszer újracsatolással ismét írhatóvá tehető.

Az ’ncp’ típus csatolási opciói
Csakúgy, mint az nfs, az ncp megvalósítása elfogad egy bináris argumentumot ( struct ncp_mount_data) a csatolási rendszerhíváshoz. Ezt az argumentumot az ncpmount(8) állítja össze. A mount jelenlegi változata nem ismeri az ncp-t.

Az ’nfs’ típus csatolási opciói
A szöveges, kernel által feldolgozott opcióstring helyett az nfs fájlrendszer egy struct nfs_mount_data típusú bináris argumentumot vár. A mount program önmaga dolgozza fel a következő, ’tag=érték’ formájú opciókat, és az említett struktúrába rakja őket: rsize=n, wsize=n, timeo=n, retrans=n, acregmin=n, acregmax=n, acdirmin=n, acdirmax=n, actimeo=n, retry=n, port=n, mountport=n, mounthost=name, mountprog=n, mountvers=n, nfsprog=n, nfsvers=n, namlen=n. Az addr=n opció megengedett, de nincs jelentése.

Továbbá, a következő logikai opciókat, melyek előtt a no szócska állhat is felismeri: bg, fg, soft, hard, intr, posix, cto, ac, tcp, udp, lock. Részleteket lásd: nfs(5).

Különösen hasznos opciók a következők:
rsize=8192,wsize=8192

Ez jelentősen gyorsabbá teszi az nfs kapcsolatot az alapértelemezett 1024-es blokkmérethez képest.

Az ’ntfs’ típus csatolási opciói
iocharset=név

A fájlnevek visszaadásához használt karakterkészlet. A VFAT-tel ellentétben a NTFS nem enged hozzáférni az olyan fájlokhoz, amelyek nevében nem konvertálható karakterek vannak.

uni_xlate=[0|1|2]

A 0 (vagy ’no’ vagy ’false’) illetve az 1 (vagy ’yes’ vagy ’true’) beállításnál a VFAT stílusú kódolást használja azokra a fájlnevekre, amelyben egyes karakterek kívül esnek az aktuális karakterkészleten. A 2 érték hatására egy ":"-tal lesz helyettesítve a kérdéses karakter.

posix=[0|1]

Ha be van kapcsolva (posix=1), akkor a fájlrendszer különbséget tesz a kis- és nagybetűk között. A 8.3 alakú álnevek kemény kötésként (hard link) jelennek meg, ahelyett hogy el lennének rejtve.

uid=érték, gid=érték és umask=érték

A fájlok hozzáférési jogait állítja be a fájlrendszeren. Alapértelmezésben minden fájl a root tulajdonában van, és senki más nem olvashatja.

A ’proc’ típus csatolási opciói
uid=érték és gid=érték

Ezeket az opciókat elfogadja, de tapasztalataim szerint nincs hatásuk.

A ’romfs’ típus csatolási opciói
Nincs ilyen opció.

Az ’smbfs’ típus csatolási opciói
Csakúgy, mint az nfs, az smb jelenlegi implementációja egy struct smb_mount_data típusú bináris argumentumot vár. Ezt az argumentumot az smbmount(8) állítja össze, és a mount jelen verziója (2.9w) semmit sem tud az ’smb’-ről.

A ’sysv’ típus csatolási opciói
Nincs ilyen opció.

Az ’udf’ típus csatolási opciói

undelete

Mutatja a törölt fájlokat.

iocharset

(nem használt).

session=

Nullától kezdi számolni a CDROM session-öket. Alapértelmezett: az utolsó session.

anchor=

Felülbírálja a szabványos horgonypontot. Alapértelmezett: 256.

volume=

Felülbírálja a VolumeDesc helyét. (nem használt)

partition=

Felülbírálja a PartitionDesc helyét. (nem használt)

lastblock=

A fájlrendszer utolsó blokkja.

fileset=

Felülbírálja a fájlkészlet blokk helyét. (nem használt)

rootdir=

Felülbírálja a gyökérkönyvtár helyét. (nem használt)

Az ’ufs’ típus csatolási opciói
ufstype=érték Az UFS fájlrendszert széles körben használják a különböző operációs rendszerek. A probléma az, hogy az egyes megvalósítások eltérnek egymástól, néhány az egyes verziók néhány sajátossága nincs dokumentálva, ezért nehéz az ufs típusát automatikusan felismerni. Emiatt kell megadni a felhasználónak az ufs típusát a mount opciójaként. A lehetséges értékek:

nextstep

NeXTStep által (NeXT munkaállomáson) létrehozott fájlrendszerekhez (egyelőre csak olvasható).

nextstep-cd

NeXTStep CDROM-hoz (block_size == 2048), csak olvasható.

openstep

OpenStep által létrehozott fájlrendszerekhez (egyelőre csak olvasható).

onerror=érték

Reakció hiba esetén:

[lock|umount|repair]

Ezek az opciók pillanatnyilag semmit sem csinálnak, ha hiba történik csak egy üzenet íródik ki a konzolra.

Az ’umsdos’ típus csatolási opciói
Lásd az ’msdos’ típusnál. A dotsOK opciót az umsdos kikapcsolja.

A ’vfat’ típus csatolási opciói
Legelőször a fat opcióit ismeri fel. A dotsOK opciót a vfat kikapcsolja. További opciók:
uni_xlate

A nem kezelt Unicode karaktereket speciális escape-sorozatokká alakítja. Ez lehetőséget ad az Unicode karaktereket használó fájlnevek mentésére és visszaállítására. Ezen opció nélkül egy ’?’ jelenik meg, ha az átalakítás nem lehetséges. Az escape-karakter a ’:’, mert ez különben nem megengedett a ’vfat’ fájlrendszerben. A használt escape-sorozat (ahol ’u’ az Unicode karakter): (u & 0x3f), ((u>>6) & 0x3f), (u>>12).

nonumtail

Először sorozatszám nélküli rövid nevet próbál készíteni, mielőtt a név~szám.kit formát próbálná. utf8 Az UTF8 a unicode a fájlrendszerre nézve biztonságos 8 bites kódolása, amit a konzol használ. A fájlrendszerre is lehet engedélyezni ezzel az opcióval. Ha az ’uni_xlate’ van beállítva, akkor az UTF8 tiltva van.

A ’xenix’ típus csatolási opciói
Nincs ilyen opció.

A ’xiafs’ típus csatolási opciói
Nincs ilyen opció. Habár semmi rossz nincs a xiafs-ben, nem igazán elterjedt, és a továbbiakban nincs karbantartva. Nem érdemes használni. A Linux version 2.1.21 óta nem része a kernelnek.

A HUROK ESZKÖZ (LOOP DEVICE)

További lehetséges csatolási típus a hurok eszközön keresztüli. Lássuk pl. a következő parancsot:

mount /tmp/fdimage /mnt -t msdos -o loop=/dev/loop3,blocksize=1024

Ez beállítja, hogy a /dev/loop3 hurokeszköz a /tmp/fdimage fájlnak feleljen meg, és utána ezt az eszközt a /mnt -hez csatolja. Ez a fajta csatolás három opciót ismer: loop, offset és encryption, melyek valójában a losetup (8) opciói. Ha nincs kifejezett hurokeszköz említve, de a ’−o loop’ adott, akkor a mount parancs megpróbál egy használaton kívüli hurokeszközt felhasználni a csatoláshoz. Ha az /etc/mtab nem egy szimbolikus kötés a /proc/mounts-ra, (ez amúgy sem okos dolog), akkor az összes mount-tal csatolt hurokeszköz lecsatolható az umount-tal. Kézzel is lecsatolhatóak a hurokeszközök a ’losetup -d’ paranccsal, lásd losetup(8).

FÁJLOK

/etc/fstab : a fájlrendszerek táblázata.
/etc/mtab : a csatolt fájlrendszerek táblázata.
/etc/mtab~ : lock fájl.
/etc/mtab.tmp : ideiglenes fájl.

LÁSD MÉG

mount(2), umount(2), fstab(5), umount(8), swapon(8), nfs(5), mountd(8), nfsd(8), mke2fs(8), tune2fs(8), losetup(8)

HIBÁK

Egy összezavarodott fájlrendszer rendszerösszeomlást okozhat.

Néhány Linuxos fájlrendszer nem támogatja a −o sync -et. (Az ’ext2fs’ támogatja a szinkronizált frissítéseket (BSD szerűen), amikor sync opcióval van csatolva).

A −o remount opció nem mindig képes a csatolási paraméterek megváltoztatására. (Pl. minden ext2fs-specifikus paraméterre működik az sb kivételével, de nem változtatható meg a gid és az umask a fatfs esetén.

TÖRTÉNET

Egy mount parancs az AT&T UNIX 5-ös verziójában jelent meg.

MAGYAR FORDÍTÁS

Horváth András <horvatha [AT] rs1.hu> és Tímár András <timar_a [AT] freemail.hu>