Manpages

NÉV

less − a ’more’-hoz hasonló megjelenítő

ÁTTEKINTÉS

less -?
less -V
less [-[+]aBcCdeEfgGiImMnNqQrsSuUVwX]
[-b bufs] [-h lines] [-j line] [-k keyfile]
[-{oO} logfile] [-p pattern] [-P prompt] [-t tag]
[-T tagsfile] [-x tab] [-y lines] [-[z] lines]
[+[+]cmd] [--] [filename]...

LEÍRÁS

A less program hasonlít a more -ra, de visszafele való mozgást is engedélyez a fájlban, nemcsak előremenőt. Továbbá a less számára nem szükséges a teljes bemeneti fájl beolvasása az induláshoz, így nagy szüvegfájloknál gyorsabban indul, mint a szövegszerkesztők, azaz mint pl. a vi. A less a ’termcap’-ot (illetve néhány rendszeren a ’terminfo’-t) használja így sokféle terminálon képes futni. Még ’hardcopy’ terminálokra is van korlátozott támogatás. (Ilyen terminálokon az oldal tetejére szánt sorokat egy ’caret’ jel vezeti be.)

A parancsok a more és a vi parancsain alapulnak. A parancsokat egy decimális szám (továbbiakban ’N’) előzheti meg, melyet a parancsok argumentumként használhatnak.

PARANCSOK

A további leírásokban ’^X’ ’Control-X’-et jelent, ’ESC’ az ’Escape’ billentyűt (pl. ’ESC-v’ először az ’Escape’ gomb, majd a ’v’ megnyomását jelenti.)
h vagy H

Segítség (help): a parancsok összefoglalását jelenti. Ha más parancsneveket elfelejtenénk, célszerű erre emlékezni.

SPACE vagy ^V vagy f vagy ^F

Ha N adott, akkor ennyi sorral előregörget, különben egy képernyőnyivel. (Lásd a ’-z’ opciót lentebb.) Amennyiben N nagyobb mint a képernyő mérete, csak a görgetés végeredményét jelzi. Figyelem: néhány rendszer a ^V-t speciális karakternek veszi.

ESC-SPACE

Ugyanaz, mint ’SPACE’, de teljes képernyőnyit görget, még akkor is, ha közben eléri a fájl végét.

RETURN vagy ^N vagy e vagy ^E vagy j vagy ^J

Előregörget 1 (vagy N) sort. Az összes N sort megjeleníti, még akkor is, ha ez nagyobb, mint a képméret.

d vagy ^D

Fél képernyővel (vagy N sorral) görget előre. Ha N adott, ez lesz az alapértelmezés a későbbi ’d’ és ’u’ parancsokhoz.

b vagy ^B vagy ESC-v

Visszafele görget egy oldallal (vagy N sorral). Lásd a ’-z’ opciót. Amennyiben N nagyobb mint a képernyő mérete, csak a görgetés végeredményét jelzi.

y vagy ^Y vagy ^P vagy k vagy ^K

Visszafele görget 1 (vagy N) sort. Az összes N sort megjeleníti, még akkor is, ha ez nagyobb, mint a képméret. Figyelem: néhány rendszer a ^Y-t speciális karakterként kezeli.

u vagy ^U

Fél képernyővel (vagy N sorral) görget visszafele. Ha N adott, ez lesz az alapértelmezés a későbbi ’d’ és ’u’ parancsokhoz.

r vagy ^R vagy ^L

Újrarajzolja a képernyőt.

g vagy < vagy ESC-<

A fájl első (illetve N-edik) sorára lép. (Figyelem: lassú lehet, ha N nagy.)

G vagy > vagy ESC->

A fájl utolsó (illetve N-edik) sorára lép. (Figyelem: lassú lehet, ha N nagy vagy ha N nem adott, de a szabványos bemenetről, és nem fájlból olvas a program.)

p vagy %

A fájl elejétől számítva a fájl N százaléknyi részére lép. N-nek 0 és 100 között kell lennie.

Néhány karakternek speciális jelentése van, ha a ’minta’ elején szerepel; a keresés típusát módosítják, és nem magát a karaktert jelentik:
^N vagy !

Azokat a sorokat keresi, amelyek nem illeszkednek a mintához.

^E vagy *

Több fájlban is keres, azaz ha a keresés eléri az aktuális fájl végét illeszkedés találat nélkül, a keresés a parancssorban adott következő fájlban folytatódik.

^F vagy @

A keresést a parancssorban adott első fájl első sorától kezdi, az aktuálisan kijelzett soroktól és a ’-a’ és ’-j’ opcióktól függetlenül.

Hátrafele megkeresi a ’minta’-t tartalmazó sort. (Ha N is adott, az N. ilyet keresi meg.) A ’minta’ egy szabályos kifejezés, ahogy azt az ed használja. A keresés a legfelső kijelzett sor fölötti sortól indul.

A ’/’-hez hasonlóan itt is néhány karakternek speciális jelentése van, ha a ’minta’ elején szerepel:
^N vagy !

Azokat a sorokat keresi, amelyek nem illeszkednek a mintához.

^E vagy *

Több fájlban is keres, azaz ha a keresés eléri az aktuális fájl elejét illeszkedés találat nélkül, a keresés a parancssorban adott megelőző fájlban folytatódik.

^F vagy @

Az parancssorban utolsóként megadott fájl utolsó sorától kezdve keres visszafelé, függetlenül a kijelzéstől és a ’-a’ illetve ’-j’ opcióktól.

ESC-/minta

Ugyanaz, mint "/*".

ESC-?minta

Ugyanaz, mint "?*".

:e [fájlnév]

Új fájl vizsgálata. Ha a ’’fájlnév’’ hiányzik, a parancssorból vett aktuális fájlt vizsgálja újra. (Lásd a ’:n’ és ’:p’ parancsokat lejjebb.) A százalékjel (%) a fájlnévben az aktuális fájl nevével helyettesítődik, a ’#’-jel pedig az előzőleg vizsgált fájl nevét jelenti. Két egymást követő ’%’-jel egyetlen ’%’-jelet jelent, hogy százalékjelet tartalmazó fájlnevek is megadhatók legyenek. Hasonlóan ’##’ egyetlen ’#’-jellel helyettezítődik.

A megadott fájlnév a parancssori fájlnévlistába beillesztésre kerül, így a későbbi ’:n’ és ’:p’ parancsok ezt is elérik. Amennyiben a fájlnév több fájlt ad meg, mindegyik neve beillesztésre kerül, és a vizsgálat az elsővel folytatódik.
^X^V vagy E

Ugyanaz, mint :e. Figyelem: néhány rendszeren a ^V-nek speciális jelentése van. Ilyen rendszereken ^V nem használható.

= vagy ^G vagy :f

A nézett fájlról ad némi információt, azaz kiírja a nevét, a sorszámot, és az alsó sor bájt offszetjét. Ha lehetséges, kiírja a fájl hosszát, a fájl sorainak számát, és az utolsó sor előtti fájlrész nagyságát a teljes mérethez viszonyítva százalékokban.

Ha egy opciónak argumentuma is van (pl. ’-b’ és ’-h’ esetén numerikus, vagy ’-P’ és ’-t’ esetén string), az opció betűje után beírható. Ha nincs új érték megadva, az aktuális beállítás íródik ki, és változás nem tórténik.

q vagy Q vagy :q vagy :Q vagy ZZ

Kilép a less programból.

A következő 4 opció érvényessége az aktuális installációtól függ.

! burok-parancs

Meghív egy burkot (shell), hogy a burok-parancsot lefuttassa. A fájlnevekben levő százalékjel (%) az aktuális fájl nevével lesz helyettesítve, a ’#’ jel pedig az előzőekben vizsgált fájl nevével. "!!" megismétli az előző burok-parancsot. "!" parancs nélkül egy burokhívást eredményez. Unix rendszereken a burokhívást a ’’SHELL’’ környezeti változó alapján végzi, illetve annak hiánya esetén az ’’sh’’-t hívja meg. MS-DOS és OS/2 rendszerekben a burok a szokásos parncsfeldolgozó.

| <m> burok-parancs

Itt <m> tetszőleges jelölő karaktert jelent. A bemeneti fájl az aktuális képernyő tetején látható és az ’’<m>’’ által meghatározott sorok közti részét a burok-parancshoz csövezi. <m> lehet ’^’ vagy ’$’ is, amik rendre a fájl elejét illetve végét jelentik. Ha <m> értéke ’.’ vagy újsorjel, az aktuális képernyőt csövezi.

s fájlnév

A bemenetet egy fájlba menti. Ez csak akkor működik, ha a bemenet egy cső, nem pedig rendes fájl.

OPCIÓK

Az alábbiakban a parancssori opciók leírása következik. Legtöbbjük a less futása közben is átállítható a "−" paranccsal.

A ’’LESS’’ környezeti változó értékei is opcióként kerülnek feldolgozásra, azaz pl. ha nem akarjuk mindig beírni, hogy "less -opciók ..." minden egyes less híváskor, tehetjük a következőket: csh esetén:

setenv LESS "-opciók"

vagy sh esetén:

LESS="-opciók"; export LESS

A környezeti változó a parancssor előtt kerül feldolgozásra, így a parancssori opciók felülbírálhatják a ’’LESS’’ értékét. Ha egy opció megjelenik a ’’LESS’’ tartalmában, vissza lehet állítani az alapértékét a "-+" parancssori opcióval.

A string argumentumú opciók (pl. ’-P’) esetén egy dollárjel ($) használható a string végének jelölésére.

-Dxszín

(Csak MS-DOS esetén.) A kijelzett szöveg színét állítja be. x egyetlen karakter, mely a színezendő szöveg típusát jelenti: ’n’=normál szöveg, ’s’=’standout’, ’d’=vastag, ’u’=aláhúzott, ’k’=villogó. szín egy ponttal elválasztott számpár, ahol az első szám az előtér- a második a háttérszínt adja meg. Egyetlen n szám megadása ugyanaz, mint n.0.

Amennyiben a ’-j’ opció használatban van, a keresések a célsor után kezdődnek. Pl. "-j4" esetén a célsor a képernyő negyedik sora, és a keresés az ötödik sortól kezdődik.
-kfájlnév

Azt eredményezi, hogy a less megnyitja a megadott fájlt és lesskey (1) fájlként értlemezi. A ’-k’ opció többször is használható. Amennyiben a LESSKEY környezeti változó létezik, vagy egy ’lesskey’ fájl a standard helyen található (lásd a BILLENTYŰHOZZÁRENDELÉSEK fejezetet), ezeket is lesskey fájlként kasználja.

-ofájlnév

Azt eredményezi, hogy a less a bemeentét a megnevezett fájlba másolja a nézés során. Ez csak akkor kerül alkalmazásra, ha a bemenet egy csó, nem pedig rendes fájl. Ha a fájl már létezik, a less megerősítésre vár a felülírással kapcsolatban.

-Ofájlnév

Ugyanaz, mint ’-o’, de visszakérdezés nélkül felülírja az esetleg létező fájlt.

Ha nem lett ’log fájl’ megadva, a ’-o’ és ’-O’ opció a less belsejéből is használható log fájl megadására. Az "s" parancs egyenértékű a ’-o’ less -en belüli megadásával.

-pminta

A ’-p’ opció egyenértékű a +/minta megadásával, azaz megmondja a less -nek, hogy a minta fájlbeli első előfordulásánál kezdjen.

-Pprompt

Lehetőséget ad a három prompt stílus testreszabására. Szokásosan ez az opció a LESS környezeti változóban szerepel, nem pedig minden parancssori less indításkor. Ezt az opciót a LESS utolsó opciójaként kell megadni, vagy dollárjellel kell zárni. A ’-Ps’ utáni string az alapértelmezett (rövid) promptot adja meg, a ’-Pm’ a közepeset, a ’-PM’ pedig a hosszút. ’-Ph’ a segítő képernyő promtját, ’-P=’ pedig az ’=’ parancs által kiírt üzenetet adja meg. A megadott stringek betűkből és speciális escape-sorozatokból állhatnak. (Lásd a PROMPTOK fejezetet lejjebb.)

-Ttagsfájl

A "tagsfájl"-t használja a "tags" nevű helyett.

Alapértelmezés szerint, amikor is sem ’-u’ sem ’-U’ nem adott, az aláhúzásjelek melletti visszatörlések speciálisan kerülnek értelmezésre: a terminál lehetőségeit használva aláhúzott szöveg jelenik meg. Hasonlóan: két azonos karakter közti visszatörlés ’’felülütött’’ szöveget jelent, amit a terminál vastagon jelenít meg (ha tud). A többi visszatörlés alapértelmezés szerint törlődik az előtte levő karakterrel együtt.

Az újsor (newline) utáni kocsivissza-jelek törlődnek, a többi kocsivissza-jel a ’-r’-nek megfelelően kerül értelmezésre.

Felülütött és aláhúzott szövegekre is vonatkozik a keresés, ha ’-u’ vagy ’-U’ nincs mekapcsolva.

Amennyiben az opció ’++’-szal kezdődik, a parancsok minden vizsgált fájlra vonatkozni fognak, nemcsak az elsőre. A korábban leírt ’+’ parancs is használható az összes fájl bevezető parancsainak beállítására vagy megváltoztatására.

SORSZERKESZTÉS

Amikor a képernyő alján egy parancssort gépelünk (pl. egy fájlnevet a :e parancshoz, vagy egy mintát a kereséshez), bizonyos billentyűk a parancssor manipulálására használható. A legtöbb parancsnak létezik szögletes zárójelbe ( [ ] ) tett formája is, mely akkor használható, ha a billentyű nem létezik az adott billentyűzeten. (Ezek a zárójeles változatok nem működnek MS-DOS alatt.) Ezen speciális jelek bármelyike betű szerint bevihető a ’^V’ vagy ’^A’ karakterek használatával. Egy fordított törtvonal (backslash) beviteléhez két fordított törtvonalat kell egymás után beírni.
BALRANYÍL [ ESC-h ]

Egy hellyel balra viszi a kurzort.

JOBBRANYÍL [ ESC-l ]

Egy hellyel jobbra viszi a kurzort.

^BALRANYÍL [ ESC-b vagy ESC-BALRANYÍL ]

(Azaz, CONTROL és BALRANYÍL egyszerre.) Egy szóval balra viszi a kurzort.

^JOBBRANYIL [ ESC-w vagy ESC-JOBBRANYÍL ]

Egy szóval jobbra viszi a kurzort.

HOME [ ESC-0 ]

A sor elejére viszi a kurzort.

END [ ESC-$ ]

A sor végére viszi a kurzort.

VISSZATÖRLÉS (BACKSPACE)

A kurzortól balra álló karakter törlése, illetve a parancs törlése, ha a parancssor üres.

TÖRLÉS (DELETE) vagy [ ESC-x ]

A kurzor alatti karakter törlése.

^VISSZATÖRLÉS [ ESC-VISSZATÖRLÉS ]

A kurzortól balra álló szó törlése.

^TÖRLÉS [ ESC-X vagy ESC-TÖRLÉS ]

A kurzor alatt álló szó törlése.

FELFELENYÍL (UPARROW) [ ESC-k ]

Az előző parancssor visszahozatala.

LEFELENYÍL (DOWNARROW) [ ESC-j ]

A következő parancssor visszahozatala.

BACKTAB [ ESC-TAB ]

Ugyanaz, mint ’TAB’, de a másik irányban görget az illeszkedő fájlnevek között.

^U (Unix) vagy ESC (MS-DOS)

A teljes parancssor törlése, illetve a parancs semlegesítése, ha a parancssor üres. Amennyiben Unix alatt az alapértelmezett ’^U’ sor-irtó (line-kill) karaktert kicseréltük másra, az a karakter lesz használva.

BILLENTYŰHOZZÁRENDELÉSEK

A lesskey (1) program segítségével saját parancsok definiálhatók a less -hez. Ez a program egy ’lesskey’ fájlt hoz létre, mely a parancsbillentyűk és a végrehajtandó akciók közti kapcsolatot határozza meg. A lesskey arra is használható, hogy megváltoztassuk a sorszerkesztő billentyűket és környezeti változókat állítsunk be.

Ha a ’LESSKEY’ környezeti változó létezik, a less azt fogja a ’lesskey’ fájl neveként használni. Másképpen a less standard helyeken keresi a ’lesskey’ fájlt: Unix alatt a "$HOME/.less", MS_DOS alatt a "$HOME/_less" vagy ha ez nem található, a "_less" fájlt használja, ha ilyen létezik a ’PATH’ környezeti változó által tartalmazott könyvtárak valamelyikében. OS/2 alatt a less a "$HOME/less.ini"-ben keresi a ’lesskey’ fájt, illetve ha ez nem található, az ’INIT’ tartalmában felsorolt könyvtárkban keres egy "less.ini" fájlt. Ha ott sem talált, akkor a ’PATH’ által megadott könyvtárakban folytatja a keresést. Lásd még a lesskey kézikönyv lapját.

BEMENETI ELŐFELDOLGOZÓ (INPUT PREPROCESSOR)

A less -hez definiálható bemeneti előfeldolgozó program. Mielőtt a less megnyit egy fájlt, először lehetőséget ad a bemeneti előfeldolgozónak a kijelzendő fájl tartalmának megváltoztatására. Ilyen előfeldolgozó egyszerűen bármilyen végrehajtható program (vagy shell szkript) lehet, mely a fájl tartalmát egy másik fájlba, az ún. helyettesítő fájlba írja. A helyettesítő fájl tartalma kerül valójában kijelzésre az eredeti helyett, habár ez a felhasználó felé úgy látszik, hogy az eredeti fájlt mutatja a program.

A bemeneti előfeldolgozó egyetlen argumentumot kell fogadjon, az eredeti fájl nevét, ahogy azt a felhasználó megadta. Ezután létrehozza a helyettesítő fájt, és ennek nevét a szabványos kimenetre kell írja. Ha az előfeldolgozó nem adja meg a helyettesítő fájl nevét, a less az eredeti fáljt használja.

A bemeneti előfeldolgozó nem kerül meghívásra a szabványos bemenet nézésekor.

A bemeneti előfeldolgozó beállítására a ’LESSOPEN’ környezeti változó használható, amely az előfeldolgozó meghívásának parancssorát kell tartalmazza. Ezen parancssornak tartalmaznia a kell a "%s" stringet, melyet a less az eredeti fájlnévvel helyettesít, amikor az előfeldolgozót meghívja.

Amikor a less olyan fájlt zár be, amely megnézéséhez bemeneti előfeldolgozó lett használva, egy bemeneti utófeldolgozó (postprocessor) is meghívásra kerül, amely feltehetően néhány kívánatos takarítási műveletet (mint pl. az előbbi helyettesítő fájl törlése) végez. Ez az utófeldolgozó két argumentumot kap: az eredeti és a helyettesítő fájl nevét.

Utófeldolgozó beállításához a ’LESSCLOSE’ környezeti változónak kell értéket adni, mely az utófeldolgozót meghívó parancssort definiálja. Ez a parancssor kétszer tartalmazhatja a "%s" stringet, melyek közül az első az eredeti, a második a helyettesítő fájl nevével lesz helyettesítve.

Például a legtöbb Unix rendszeren a következő két szkript megengedi, hogy a fájlokat tömörített formában tárolhassuk, de a less közvetlenül megmutassa őket:

lessopen.sh:
#! /bin/sh
case "$1" in
*.Z) uncompress -c $1 >/tmp/less.$$ 2>/dev/null
if [ -s /tmp/less.$$ ]; then
echo /tmp/less.$$
else
rm -f /tmp/less.$$
fi
;;
esac

lessclose.sh:
#! /bin/sh
rm $2

Ezen szkriptek használatához olyan helyre kell őket tenni, ahol végrehajthatók, és alkalmazni kell a LESSOPEN="lessopen.sh %s" illetve LESSCLOSE="lessclose.sh %s %s" beállításokat. Ehhez hasonlóan persze bonyolultabb szkriptek is írhatók pl. más típusú tömörített fájlok kezelésére.

A bemeneti előfeldolgozót úgy is beállíthatjuk, hogy a fájl adatait átcsövezze a less -nek aheleyett, hogy az adatokat egy helyettesítő fájlba tenné le. Ez például megóvhat attól, hogy a teljes fájl kitömörítését megvárjuk, mielőtt a fájl elejét megláthatnánk. Az ilyen bemeneti előfeldolgozót bemeneti csőnek nevezzük. A bemeneti cső a helyettesítő fájl nevének stabndard kimenetre írása helyett a helyettesítő fájl teljes tartalmát írja ki a szabványos kimenetére. Ha a bemeneti csőnem ír egyetlen karaktert sem a szabványos kimenetére, akkor a less az eredeti fájlt mutatja meg.

A bemeneti cső használatához a LESSOPEN tartalmának első karaktere a függőleges vonal (’|’-jel) kell legyen.

Például a legtöbb Unix rendszeren a következő szkript az előző példához hasonlóan fog működni:

lesspipe.sh:
!# /bin/sh
case "$1" in
*.Z) uncompress -c $1 2>/dev/null
;;
esac

Ezen szkript használatához a szkriptet olyan helyre kell tenni, ahol végrehajtható és a LESSOPEN="|lesspipe.sh %s" beállítást kell használni. Bemeneti cső használata esetén értelemszeűen nem szükséges az utófeldolgozó használata, hisz nincs helyettesítő fájl. Ebben az esetben a LESSCLOSE által megadott utófeldolgozónak "-" lesz átadva, mint a helyettesítő fájl neve.

NEMZETI KARAKTERKÉSZLETEK

A bemeneti fájlok karaktereit három típusra bonthatjuk:
normális karakterek

ezek közvetlenül kiírhatók a képernyőre.

vezérlő karakterek

nem jelezhetők ki közvetlenül, de várhatóan előfordulhatnak normális szövegfájlokban, mint pl. a visszatörlés vagy a tabulátor.

bináris karakterek

nem jelezhetők ki közvetlenül és nem is várható, hogy szövegfájlokban előfordulnak.

Egy "karakterkészlet" egyszerűen azt adja meg, mely karaktereket kell normális-, vezérlő- illetve bináris karakternek tekinteni. A ’LESSCHARSET’ környezeti változóhasználható a karakterkészlet beállítására. Ennek lehetséges értékei:

Különleges esetekben a less testreszabott karakterkészlettel is használható. Ebben az esetben a ’LESSCHARDEF’ környezeti változót kell használni a karakterkészlet definíciójához. Ez egy olyan stringet kell tartalmazzon, melynek minden karaktere egy karaktert reprezentál a karakterkészletből. A "." jelenti a normális, a "c" a vezérlő, a "b" a bináris karaktereket. Ismétlés jelzésére decimális számokat használhatunk. Például "bccc4b." azt jelenti, hogy a 0 kódú karakter bináris, az 1, 2 és 3 kódúak vezérlő-, a 4, 5, 6 és 7 kódúak bináris-, a 8-as pedig normális karakter. Az utolsó karatker látal megadott típus érvényes a további karakterkódokra is, azaz példánkban a 9-től 255-ig eső karakterek is normálisként lesznek kezelve. (Ez a példa természetesen nem feltétlenül egy valódi karakterkészletet reprezentál.)

A következő táblázat azon ’LESSCHARDEF’ értékeket jeleníti meg, melyek a ’LESSCHARSET’ lehetséges értékeinek felelnek meg.

ascii  8bcccbcc18b95.b
latin1 8bcccbcc18b95.33b.
dos    8bcccbcc12bc5b95.b.
koi8-r 8bcccbcc18b95.b128.
next   8bcccbcc18b95.bb125.bb

Ha sem a LESSCHARSET, sem a LESSCHARDEF nem rendelkezik értékkel, de a rendszer biztosítja a setlocale interfészt, a less a ’setlocale’-t használja a karakterkészlet megállapítására. (A setlocale-t a LANG vagy az LC_TYPE környezeti változó érétkén keresztül vezérelhetjük.)

A vezérlő- és a bináris karaktereket kiemelve (inverz állapotban) jelzi ki a less. Minden ilyen karaktert lehetőleg a ’^’-jelöléssel (caret notation) jelenít meg a program, ha tud, azaz pl. ’^A’ jelenti ’control-A’-t. Ezt a jelölést akkor használja, ha a 0100 bit invertálása nyomtatható karaktert eredményez. Másképp a karakter hexadecimálisan, ’<’ és ’>’ zárójelek közt jelenik meg.

Ez a formátum megváltoztatható a ’LESSBINFMT’ környezeti változóval. A ’LESSBINFMT’ egy ’*’ jellel és egy kijelzési jellemzőt jelentő karkaterrel kezdődhet: "*k" a villogó, "*d" a vastag, "*u" az aláhúzott, "*s" a kiemelt, és "*n" a normális. Ha a LESSBINFMT nem ’*’-gal kezdődik, normál kijelzést tételez fel. A LESSBINFMT maradék része egy string, mely egy ’printf’ stílusú escape-sorozatot tartalmazhat, azaz egy ’%’ jelet, melyet x, X, o, d stb. követ. Például ha a LESSBINFMT értéke "*u[%x]", a bináris karakterek aláhúzva, hezadecimálisan, szögletes zárójelben jelenenk meg. Ha a LESSBINFMT nem létezik, az alapértelmezett megadás "*d<%X>".

PROMPT-OK

A ’-P’ opció megengedi a propmt testreszabását. Az ezen opción keresztül megadott string fogja az eredeti prompt stringet helyettesíteni. Ezen stringen belül néhány karakternek speciális jelentése lesz. A prompt működése viszonylag bonyolult, hogy eléggé rugalmas lehessen, de a felhasználónak nem kell a részleteket megértenie a személyre szabott propmt stringek összeállításához.

A %<karakter> kombináció a karakter értékétől függően lesz kifejtve. A használható karakterek:

Ha egy tag ismeretlen (pl. ha a bemenet egy cső, akkor nem adható meg a méret), kérdőjel jelenik meg a megfelelő helyen.

A prompt string formátuma bizonyos feltételektől függően megváltoztatható. Egy kérdőjel és egy azt követő karakter "IF"-hez hasonlóan működik: a következő karaktertől függően egy feltételt értékel ki. Ha a feltétel igaz, minden ezutáni karakter a következő kettőspontig a propmt része lesz. Ha a feltétel hamis, ezek a karakterek figyelmen kívül lesznek hagyva. A kérdőjel és a kettőspont közti vessző jelentése "ELSE" (különben); az ezt követő karakterek a következő kettőspontig a feltétel hamissága esetén kerülnek be a promptba. A feltételkarakterek (a kérdőjel után) az alábbiak lehetnek:

A speciális karakterektől különböző karakterek egyszerűen betű szerint kiíródnak a propmt-ra. A speciális karaktereket értelmezés nélkül kiírathatjuk egy bevezető fordított törtvonal segítségével. (Pl. ’\?’ egy kérdőjelet ad.)

Néhány példa:

?f%f:Standard input.

megjeleníti a fájlnevet ha az ismert, különben a "Standard input" stringet.

?f%f .?ltLine %lt:?pt%pt\%:?btByte %bt:-...

Ez a prompt kiírja a fájlnevet ha az ismert, majd a sorszámot (ha ismert). Végül a százalékban vett pozíciót is kiírja, ha az meghatározható. Ha nem, a bájt offset-et írja ki, ha tudja. Ha ez sem megadható, akkor egy ’-’-t ír ki. Figyeljük meg, hogy minden kérdőjelnek van egy megfelelő kettőspontja, és hogy íródik ki a százalékjel a ’%pt’ után.

?n?f%f .?m(file %i of %m) ..?e(END) ?x- Next\: %x..%t

Kiírja a fájlnevet, ha ez az első prompt a fájlon belül. Ezt egy "file N of N" üzenet követi, ha egynél több bemeneti fájl van. Ezután, ha elérjük a fájl végét, az "(END)" string, és a következő fájl neve írődik ki (ha olyan létezik). Végül a követő szóközöket levágja.

Ez az alapértelmezett prompt. Hivatkozásul itt megadjuk a másik két prompt (’-m’ és ’-M’) alapértelmezett értékét is. Az olvashatóság kedvéért mindegyiket két sorra törtük szét.

?n?f%f .?m(file %i of %m) ..?e(END) ?x- Next\: %x.:

?f%f .?n?m(file %i of %m) ..?ltline %lt?L/%L. :byte %bB?s/%s. .

Továbbá az ’=’ parancs által adott alapértelmezett üzenet:

?f%f .?m(file %i of %m) .?ltline %lt?L/%L. .

A promp kifejtési lehetőségeket más célra is használja a less: ha a ’LESSEDIT’ környezeti változó definiált, ezt használja, mint a ’v’ parancskor végrehajtandó utasítást. A ’LESSEDIT’ string hasonlóan kerül kifejtésre, mint a promt stringek. Az alapértelmezett érték:

Figyeljük meg, hogy ennek kifejtése: a szövegszerkesztő neve, majd egy ’+’ után a sorszám, végül a fájl neve. Ha a szövegszerkesztő nem fogadja el a ’+sorszám’ formát, vagy egyéb okból kíván más meghívást, a LESSEDIT értéke értelemszerűen megváltoztatható.

BIZTONSÁG (SECURITY)

Amikor a ’LESSSECURE’ környezeti változó értéke 1-re van beállítva, a less "biztonsági módban" fut. Ez azt jelenti, hogy a következő lehetőségek nem használhatóak:

A less úgy is lefordítható, hogy állandóan biztonsági módban legyen.

KÖRNYEZETI VÁLTOZÓK

Környezeti változók definiálhatók a rendszer környezetében a szokásos módon, de a lesskey (1) fájlon keresztül is.
COLUMNS

A képernyő oszlopainak számát adja meg. A TERM tartalmát felülbírálja. (De ha olyan rendszeren használjuk, mely támogatja a (TIOCGWINSZ vagy a WIOCGETD használatát, az ablakozó rendszer ötlete a képmérettel kapcsolatban elsőbbséget élvez a LINES és COLUMNS értékei felett.)

LC_CTYPE

A karakterkészletet meghatározó nyelv.

LESSBINFMT

A nem nyomtatható és nem vezérlőkarakterek kijelzésének módját határozza meg.

LESSCHARDEF

Karakterkészletet definiál.

LESSCHARSET

Előre definiált karakterkészletet választ ki.

LESSCLOSE

A bemeneti utófeldogozót hívó parancssor.

LESSEDIT

Szövegszerkesztőt hívó parancs a ’v’ parancshoz. Lásd a proptokról szóló részt.

LESSKEY

Az alapértelmezett lesskey fájl neve.

LESSOPEN

A bemeneti előfeldogozót hívó parancssor.

LESSSECURE

Biztonságos üzemmódban futtatja a less -t, ha értéke 1. Lásd fentebb.

LÁSD MÉG

lesskey(1)

FIGYELMEZTETÉSEK

Az ’=’ parancs és a promptok (hacsak nem használtuk a ’-P’ opciót) a képernyő tetején levő sor számát adják, de a fájlon belüli százalékban mért pozíció a képernyő aljára vonatkozik.

Ha az ’:e’ paranccsal egynél több fájlt nevezünk meg, és az egyik fájlt korábban már néztük, az új fájlok váratlan sorrendben kerülhetnek a listába.

Néhány régi (ún. "magic cookie") terminálon a keresés utáni kiemelés hibás kijelzéshez vezethet. Ilyen terminálokon a kiemelés alapértelmezés szerint tiltva van.

Néhány esetben, ha a keresés utáni kiemelés engedélyezett és a keresési minta ’^’-jellel kezdődik, az egyező stringnél hosszabb rész is kiemelésre kerülhet.

Néhány rendszeren a setlocale azt igényli, hogy a 0-31 tartománybeli karakterek vezérlőkarakterként, és nem bináris karakterként kerüljenek értelmezésre. Ez azt eredményezheti, hogy a less néhány bináris fájlt rendesnek vesz. Ezen probléma kikerülhető, ha a ’LESSCHARSET’ értékét ’ascii’-ra, vagy az épp megfelelő értékre állítjuk.

MÁSOLÁSI JOGOK

Copyright (c) 1984,1985,1989,1994,1995,1996 Mark Nudelman
Megjegyzéseket a következő címre kérjük: markn [AT] 3do.com

MAGYAR FORDÍTÁS

Horváth András <horvatha [AT] rs1.hu>