Manpages

NÉV

less − a ’more’-hoz hasonló megjelenítő

ÁTTEKINTÉS

less -?
less -V
less [-[+]aBcCdeEfgGiImMnNqQrsSuUVwX]
[-b
bufs] [-h lines] [-j line] [-k keyfile]
[-{oO}
logfile] [-p pattern] [-P prompt] [-t tag]
[-T
tagsfile] [-x tab] [-y lines] [-[z] lines]
[+[+]
cmd] [--] [filename]...

LEÍRÁS

A less program hasonlít a more -ra, de visszafele való mozgást is engedélyez a fájlban, nemcsak előremenőt. Továbbá a less számára nem szükséges a teljes bemeneti fájl beolvasása az induláshoz, így nagy szüvegfájloknál gyorsabban indul, mint a szövegszerkesztők, azaz mint pl. a vi. A less a ’termcap’-ot (illetve néhány rendszeren a ’terminfo’-t) használja így sokféle terminálon képes futni. Még ’hardcopy’ terminálokra is van korlátozott támogatás. (Ilyen terminálokon az oldal tetejére szánt sorokat egy ’caret’ jel vezeti be.)

A parancsok a more és a vi parancsain alapulnak. A parancsokat egy decimális szám (továbbiakban ’N’) előzheti meg, melyet a parancsok argumentumként használhatnak.

PARANCSOK

A további leírásokban ’^X’ ’Control-X’-et jelent, ’ESC’ az ’Escape’ billentyűt (pl. ’ESC-v’ először az ’Escape’ gomb, majd a ’v’ megnyomását jelenti.)
h vagy H

Segítség (help): a parancsok összefoglalását jelenti. Ha más parancsneveket elfelejtenénk, célszerű erre emlékezni.

SPACE vagy ^V vagy f vagy ^F

Ha N adott, akkor ennyi sorral előregörget, különben egy képernyőnyivel. (Lásd a ’-z’ opciót lentebb.) Amennyiben N nagyobb mint a képernyő mérete, csak a görgetés végeredményét jelzi. Figyelem: néhány rendszer a ^V-t speciális karakternek veszi.

z

Ugyanaz, mint ’SPACE’, de ha N is adott, ez lesz az új képernyőméret.

ESC-SPACE

Ugyanaz, mint ’SPACE’, de teljes képernyőnyit görget, még akkor is, ha közben eléri a fájl végét.

RETURN vagy ^N vagy e vagy ^E vagy j vagy ^J

Előregörget 1 (vagy N) sort. Az összes N sort megjeleníti, még akkor is, ha ez nagyobb, mint a képméret.

d vagy ^D

Fél képernyővel (vagy N sorral) görget előre. Ha N adott, ez lesz az alapértelmezés a későbbi ’d’ és ’u’ parancsokhoz.

b vagy ^B vagy ESC-v

Visszafele görget egy oldallal (vagy N sorral). Lásd a ’-z’ opciót. Amennyiben N nagyobb mint a képernyő mérete, csak a görgetés végeredményét jelzi.

w

Ugyanaz, mint ’ESC-v’, de ha N adott, ez lesz az új képernyőméret.

y vagy ^Y vagy ^P vagy k vagy ^K

Visszafele görget 1 (vagy N) sort. Az összes N sort megjeleníti, még akkor is, ha ez nagyobb, mint a képméret. Figyelem: néhány rendszer a ^Y-t speciális karakterként kezeli.

u vagy ^U

Fél képernyővel (vagy N sorral) görget visszafele. Ha N adott, ez lesz az alapértelmezés a későbbi ’d’ és ’u’ parancsokhoz.

ESC-[

Vízszintesen balra görget 8 (illetve N) karaktert. Akkor működik a legjobban, ha a ’-S’ (sorlevágás) opciót is használjuk.

ESC-]

Vízszintesen jobbra görget 8 (illetve N) karaktert. Akkor működik a legjobban, ha a ’-S’ (sorlevágás) opciót is használjuk.

r vagy ^R vagy ^L

Újrarajzolja a képernyőt.

R

Újrarajzolja a képernyőt, és eldob minden pufferelt bemenetet. Hasznos, ha a fájl nézés közben változik.

F

Előregörget, és megpróbál továbbolvasni, még fájlvég esetén is. Szokásosan ezt a parancsot a fájl végén használjuk. Ez lehetőséget ad arra, hogy egy olyan fájl végét tartsuk megfigyelés alatt, amely a nézés közben nő. (Viselkedése hasonlít a ’tail -f’ parancshoz.)

g vagy < vagy ESC-<

A fájl első (illetve N-edik) sorára lép. (Figyelem: lassú lehet, ha N nagy.)

G vagy > vagy ESC->

A fájl utolsó (illetve N-edik) sorára lép. (Figyelem: lassú lehet, ha N nagy vagy ha N nem adott, de a szabványos bemenetről, és nem fájlból olvas a program.)

p vagy %

A fájl elejétől számítva a fájl N százaléknyi részére lép. N-nek 0 és 100 között kell lennie.

{

Amennyiben egy nyitó kapcsos zárójel van az éppen legfelsőként megjelenített sorban, a ’{’ parancs a megfelelő záró ’}’-jelhez visz. A megfelelő záró jel az alsó sorban fog látszani. Ha a felső sorban több ’{’ is van, az N számmal adhatjuk meg, hányadiknak keressük a párját.

}

Amennyiben egy záró kapcsos zárójel van az éppen legalsóként megjelenített sorban, a ’}’ parancs a megfelelő nyitó ’{’-jelhez visz. A megfelelő nyitó jel a felső sorban fog látszani. Ha az alsó sorban több ’}’ is van, az N számmal adhatjuk meg, hányadiknak keressük a párját.

(

Ugyanaz, mint ’{’, de a sima zárójelre vonatkozik.

)

Ugyanaz, mint ’}’, de a sima zárójelre vonatkozik.

[

Ugyanaz, mint ’{’, de a szögletes zárójelre vonatkozik.

]

Ugyanaz, mint ’}’, de a szögletes zárójelre vonatkozik.

ESC-^F

Ezt a parancsot két karakter kell kövesse, melyeket zárójelpároknak vesz, és a felső sorban található ’’nyitó’’ (sorrendben az első megadott) karakterhez kikeresi a ’’záró’’ párját, a ’{’-hez hasonlóan. Pl. "ESC ^F < >" a felső sorbeli ’<’ jelhez tartozó ’>’ jelet keresi meg.

ESC-^B

Az "ESC-^F" fordított párja: a záró (második) karakterhez tartozó nyitó párhoz görget vissza.

m

Egy kisbetűs karaktert beütve utána, megjelöli az aktuális helyzetet azzal a betűvel.

(Aposztróf.) Egy kisbetűs karaktert beütve utána, az ezzel a betűvel megjelölt helyzetbe tér vissza. Egy újabb aposztróf hatására visszatér arra a pontra, ahonnét az utolsó "nagy" mozgásra utaló parancs ki lett adva. Egy ezt követő ’^’ illetve ’$’ jel hatására pedig a fájl elejére illetve végére ugrik. A jelzéseket új fájl vizsgálatakor is megőrzi, így ez a parancs bemeneti fájlok közti váltásra is alkalmas.

^X^X

Ugyanaz, mint az aposztróf.

/minta

Előrefele megkeresi a ’minta’-t tartalmazó sort. (Ha N is adott, az N. ilyet keresi meg.) A ’minta’ egy szabályos kifejezés, ahogy azt az ed használja. A keresés a második kijelzett sortól indul. (Lásd még a ’-a’ és ’-j’ opciókat.)

Néhány karakternek speciális jelentése van, ha a ’minta’ elején szerepel; a keresés típusát módosítják, és nem magát a karaktert jelentik:
^N vagy !

Azokat a sorokat keresi, amelyek nem illeszkednek a mintához.

^E vagy *

Több fájlban is keres, azaz ha a keresés eléri az aktuális fájl végét illeszkedés találat nélkül, a keresés a parancssorban adott következő fájlban folytatódik.

^F vagy @

A keresést a parancssorban adott első fájl első sorától kezdi, az aktuálisan kijelzett soroktól és a ’-a’ és ’-j’ opcióktól függetlenül.

^K

A mintához illeszkedő szövegeket kiemeli az aktuális képernyőn, de nem lép az első egyezésre.

^R

Nem értelmezi a szabályos kifejezések metakaraktereit, azaz egyszerű szöveg szerinti keresést végez.

?minta

Hátrafele megkeresi a ’minta’-t tartalmazó sort. (Ha N is adott, az N. ilyet keresi meg.) A ’minta’ egy szabályos kifejezés, ahogy azt az ed használja. A keresés a legfelső kijelzett sor fölötti sortól indul.

A ’/’-hez hasonlóan itt is néhány karakternek speciális jelentése van, ha a ’minta’ elején szerepel:
^N vagy !

Azokat a sorokat keresi, amelyek nem illeszkednek a mintához.

^E vagy *

Több fájlban is keres, azaz ha a keresés eléri az aktuális fájl elejét illeszkedés találat nélkül, a keresés a parancssorban adott megelőző fájlban folytatódik.

^F vagy @

Az parancssorban utolsóként megadott fájl utolsó sorától kezdve keres visszafelé, függetlenül a kijelzéstől és a ’-a’ illetve ’-j’ opcióktól.

^K

Ugyanaz, mint az előre keresésnél.

^R

Ugyanaz, mint az előre keresésnél.

ESC-/minta

Ugyanaz, mint "/*".

ESC-?minta

Ugyanaz, mint "?*".

n

Az előző keresés ismétlése. (N megadása esetén az N. megfelelő sor keresése.) Ha az előző keresést a ^N-nel módosítottuk, akkor a mintához nem illeszkedő sorokat keresi. Ha az előző keresést a ^E-vel módosítottuk, akkor a keresés a következő (előző) fájlban folyatódhat. Ha az előző keresést a ^R-rel módosítottuk, akkor a keresés egyszerű szöveges keresés marad. Az előző keresésbeli ^F és ^K-nak nincs hatása.

N

Az előző keresés ismétlése fordított irányban.

ESC-n

Az előző keresés ismétlése a fájlhatárok átlépésének engedélyezésével. Ugyanaz, mintha az előző keresést a *-gal módosítottuk volna.

ESC-N

Ugyanaz, mint "ESC-n", csak fordított irányban.

ESC-u

A keresés során vett kiemeléseket megszünteti. Amennyiben ez már korábban megtörtént ezzel a paranccsal, visszakapcsolja a kiemelést. Minden keresési parancs visszakapcsolja a kiemelést. (A kiemelés a ’-G’ opcióval szintén kikapcsolható, ekkor sosem kapunk kiemelést.)

:e [fájlnév]

Új fájl vizsgálata. Ha a ’’fájlnév’’ hiányzik, a parancssorból vett aktuális fájlt vizsgálja újra. (Lásd a ’:n’ és ’:p’ parancsokat lejjebb.) A százalékjel (%) a fájlnévben az aktuális fájl nevével helyettesítődik, a ’#’-jel pedig az előzőleg vizsgált fájl nevét jelenti. Két egymást követő ’%’-jel egyetlen ’%’-jelet jelent, hogy százalékjelet tartalmazó fájlnevek is megadhatók legyenek. Hasonlóan ’##’ egyetlen ’#’-jellel helyettezítődik.

A megadott fájlnév a parancssori fájlnévlistába beillesztésre kerül, így a későbbi ’:n’ és ’:p’ parancsok ezt is elérik. Amennyiben a fájlnév több fájlt ad meg, mindegyik neve beillesztésre kerül, és a vizsgálat az elsővel folytatódik.
^X^V vagy E

Ugyanaz, mint :e. Figyelem: néhány rendszeren a ^V-nek speciális jelentése van. Ilyen rendszereken ^V nem használható.

:n

A következő fájl vizsgálatára ugrik. (N megadása esetén az N. következőre.)

:p

Az előző fájl vizsgálatára ugrik. (N megadása esetén az N. előzőre.)

:x

A parancssorban megadott első (illetve N.) fájl vizsgálatával folytatja.

= vagy ^G vagy :f

A nézett fájlról ad némi információt, azaz kiírja a nevét, a sorszámot, és az alsó sor bájt offszetjét. Ha lehetséges, kiírja a fájl hosszát, a fájl sorainak számát, és az utolsó sor előtti fájlrész nagyságát a teljes mérethez viszonyítva százalékokban.

A parancsori opciók (lásd lejjebb) valamelyikének jelét ez után írva, azon opció beállítását változtatja meg, és egy üzenetet ad az új beállításokról.

Ha egy opciónak argumentuma is van (pl. ’-b’ és ’-h’ esetén numerikus, vagy ’-P’ és ’-t’ esetén string), az opció betűje után beírható. Ha nincs új érték megadva, az aktuális beállítás íródik ki, és változás nem tórténik.

−+

A parancsori opciók (lásd lejjebb) valamelyikének jelét ez után írva, azon opció értékét az alapértelmezettre állítja vissza, és erről üzenetet küld. (A "−+X" parancs ugyanazt csinálja, mint a parancssori "−+X".) Nem működik string-értékű opciókra.

−−

A parancsori opciók (lásd lejjebb) valamelyikének jelét ez után írva, azon opció értékét az alapértelmezett "ellentétére" állítja vissza, és erről üzenetet küld. (A "−−X" parancs ugyanazt csinálja, mint a parancssori "−X".) Nem működik numerikus vagy string-értékű opciókra.

_

(Aláhúzásel.) A parancsori opciók (lásd lejjebb) valamelyikének jelét ez után írva, üzenetet küld az opció pillanatnyi beállításáról. Az opció beállítása nem változik.

+cmd

A ’cmd’ parancs ezután minden új fájl megvizsgálásakor végrehajtódik. Pl. ’+G’ azt eredményezi, hogy a less minden fájlt a végén kezd kijelezni, és nem az elején.

V

A futó less verziószámát adja.

q vagy Q vagy :q vagy :Q vagy ZZ

Kilép a less programból.

A következő 4 opció érvényessége az aktuális installációtól függ.

v

Egy szövegszerkesztőt hív meg az aktuálisan nézett fájl szerkesztésére. A szövegszerkesztőt a ’’VISUAL’’ környezeti változóból veszi, vagy ha az nincs, akkor az ’’EDITOR’’ nevűből, illetve ha ez sincs, az alapértelmezett ’’vi’’-t használja. Lásd még a ’’LESSEDIT’’ leírását a ’’PROMPTS’’ fejezet alatt.

! burok-parancs

Meghív egy burkot (shell), hogy a burok-parancsot lefuttassa. A fájlnevekben levő százalékjel (%) az aktuális fájl nevével lesz helyettesítve, a ’#’ jel pedig az előzőekben vizsgált fájl nevével. "!!" megismétli az előző burok-parancsot. "!" parancs nélkül egy burokhívást eredményez. Unix rendszereken a burokhívást a ’’SHELL’’ környezeti változó alapján végzi, illetve annak hiánya esetén az ’’sh’’-t hívja meg. MS-DOS és OS/2 rendszerekben a burok a szokásos parncsfeldolgozó.

| <m> burok-parancs

Itt <m> tetszőleges jelölő karaktert jelent. A bemeneti fájl az aktuális képernyő tetején látható és az ’’<m>’’ által meghatározott sorok közti részét a burok-parancshoz csövezi. <m> lehet ’^’ vagy ’$’ is, amik rendre a fájl elejét illetve végét jelentik. Ha <m> értéke ’.’ vagy újsorjel, az aktuális képernyőt csövezi.

s fájlnév

A bemenetet egy fájlba menti. Ez csak akkor működik, ha a bemenet egy cső, nem pedig rendes fájl.

OPCIÓK

Az alábbiakban a parancssori opciók leírása következik. Legtöbbjük a less futása közben is átállítható a "−" paranccsal.

A ’’LESS’’ környezeti változó értékei is opcióként kerülnek feldolgozásra, azaz pl. ha nem akarjuk mindig beírni, hogy "less -opciók ..." minden egyes less híváskor, tehetjük a következőket: csh esetén:

setenv LESS "-opciók"

vagy sh esetén:

LESS="-opciók"; export LESS

A környezeti változó a parancssor előtt kerül feldolgozásra, így a parancssori opciók felülbírálhatják a ’’LESS’’ értékét. Ha egy opció megjelenik a ’’LESS’’ tartalmában, vissza lehet állítani az alapértékét a "-+" parancssori opcióval.

A string argumentumú opciók (pl. ’-P’) esetén egy dollárjel ($) használható a string végének jelölésére.

-?

Ez az opció egy összegzést ír ki a less által elfogadott parancsokról. (Ugyanaz, mint a ’h’ parancs.) Amennyiben a használt burok értelmezi a kérdőjelet, szükséges lehet idézni a következő módon: "-\?".

-a

A keresést az utolsó kijelzett sor utántól indítja. Alapértelmezés szerint ugyanis a keresés a második kijelzett sortól indul, illetve az utolsó találatot jelzett sortól (lásd ’-j’ opció).

-bn

A pufferek számát adja meg, amiket a less az egyes fájlokhoz használ. A pufferek 1K méretűek, és alapértelmezés szerint 10 puffert foglal le fájlonként, kivéve ha a fájl egy csőből jön. (Lásd ’-B’ opció.)

-B

Alapértelmezés szerint a csőből olvasott adatok olvasása esetén a pufferek lefoglalása automatikusan, igény szerint történik. Sok adat csőből olvasása esetén ez nagy memőriafoglalást eredményez. A ’-B’ opció kikapcsolja ezt az automatikus foglalást, és csak a ’-b’-vel meghatározott számú puffert fog használni a program. Figyelem: ’-B’ hibás kijelzést eredményezhet, mert csak az aktuálisan vizsgált fájlrész marad a memóriában, a régebbi adatok elvesznek. (Tehát nem érdemes használni, ha visszalapozást is akarunk egy cső kimenetében.)

-c

A teljes képernyő újrarajzolásokat felülről lefele végzi. Alapértlemzés szerint ugyanis az újrarajzolások alulról történő görgetéssel történnek.

-C

Ugyanaz, mint ’-c’, de az újrarajzolás előtt törlés is történik.

-d

Ez az opció elnyomja azokat a hibaüzeneteket, amelyek buta terminálokon keletkeznek azzal kapcsolatban, hogy bizonyos funkciók nem érhetők el a terminálon. (Pl. képernyőtörlés, visszafele görgetés.) Viselkedésbeli változást tehát nem okoz, csak a hibaüzeneteket mellőzi.

-Dxszín

(Csak MS-DOS esetén.) A kijelzett szöveg színét állítja be. x egyetlen karakter, mely a színezendő szöveg típusát jelenti: ’n’=normál szöveg, ’s’=’standout’, ’d’=vastag, ’u’=aláhúzott, ’k’=villogó. szín egy ponttal elválasztott számpár, ahol az első szám az előtér- a második a háttérszínt adja meg. Egyetlen n szám megadása ugyanaz, mint n.0.

-e

Azt eredményezi, hogy a less automatikusan kilép, ha másodszor éri el a fájl végét. (Alapértelmezés szerint csak a "q"-val lehet kilépni.)

-E

Azt eredményezi, hogy a less automatikusan kilép, ha eléri fájl végét.

-f

A nem szabályos fájlokat is mindenképpen megnyitja. (Nem szabályos fájl a könyvtár és az eszközfájl.) Elnyomja a bináris fájlra utaló figyelmeztetést is. Alapértelmezés szerint a less visszautasítja ezen fájlok megnyitását.

-g

Alapértelmezetten a less minden stringet kiemel, mely illeszkedik az utolsó kereséshez. Ez az opció azt állítja be, hogy csak az utolsó keresési parancs által megadott egyetlen string lesz kiemelve. Ez egy kicsit gyorsabbá teszi a less futását.

-G

Ez az opció minden kiemelést letilt a keresésekkor.

-hn

A visszagörgetés maximális sorszámát állítja be. Amennyiben n sornál többet kellene visszagörgetni, a képernyőt újrarajzolja. (Ha a terminál nem támogatja a visszagörgetést, ’-h0’ beállítás lesz feltételezve.)

-i

Azt eredményezi, hogy a keresés esetfüggetlen lesz, azaz a nagy- és kisbetűket azonsonak veszi. Ez az opció hatását veszíti az olyan mintákra, melyekben nagybetű is van.

-I

Ugyanaz, mint ’-i’, de a mintabeli nagybetűk esetén is esetfüggetlen marad a keresés.

-jn

A képernyő azon sorát adja meg, ahányadikra a "célsort" pozícionálni kell. A célsor a keresés, sorszámra ugrás, fájlszázalékra ugrás vagy bejelölt pozícióra ugrás eredményeként adódik. A képernyősort egy szám (n) adja meg: a felső sor száma 1, a következőé 2, stb. A szám lehet negatív is: -1 az alsó látható sort, -2, az e fölöttit, stb. jelenti.

Amennyiben a ’-j’ opció használatban van, a keresések a célsor után kezdődnek. Pl. "-j4" esetén a célsor a képernyő negyedik sora, és a keresés az ötödik sortól kezdődik.
-kfájlnév

Azt eredményezi, hogy a less megnyitja a megadott fájlt és lesskey (1) fájlként értlemezi. A ’-k’ opció többször is használható. Amennyiben a LESSKEY környezeti változó létezik, vagy egy ’lesskey’ fájl a standard helyen található (lásd a BILLENTYŰHOZZÁRENDELÉSEK fejezetet), ezeket is lesskey fájlként kasználja.

-m

A less -t bőbeszédű (a more-hoz hasonló) üzemmódra állítja, azaz a promptnál mindig kijelzi a fájlbeli pozíciót a fájlméret százalékában. (Alapértelmezés szerint a prompt csak egy kettőspont.)

-M

Ennek hatására a less még a more-nál is bőbeszédűbb promptot ad.

-n

Elhagyja a sorszámokat. Az alapértelmezett viselkedés (a sorszámok használata) néha nagyon meglassíthatja a less futását, különösen nagy bemeneti fájlok esetében. Ezt küszöböli ki ez az opció. A sorszámok használata azt jelenti, hogy a sor számát a bőbeszédű prompt és az ’=’ parancs megjeleníti, és a ’v’ parancs az aktuális sorszámot átadja a szövegszerkesztőnek. (Lásd még a LESSEDIT-ről mondottakat lejjebb.)

-N

Azt eredményezi, hogy a kijelzéskor minden sor elején kiíródik a sor száma is.

-ofájlnév

Azt eredményezi, hogy a less a bemeentét a megnevezett fájlba másolja a nézés során. Ez csak akkor kerül alkalmazásra, ha a bemenet egy csó, nem pedig rendes fájl. Ha a fájl már létezik, a less megerősítésre vár a felülírással kapcsolatban.

-Ofájlnév

Ugyanaz, mint ’-o’, de visszakérdezés nélkül felülírja az esetleg létező fájlt.

Ha nem lett ’log fájl’ megadva, a ’-o’ és ’-O’ opció a less belsejéből is használható log fájl megadására. Az "s" parancs egyenértékű a ’-o’ less -en belüli megadásával.

-pminta

A ’-p’ opció egyenértékű a +/minta megadásával, azaz megmondja a less -nek, hogy a minta fájlbeli első előfordulásánál kezdjen.

-Pprompt

Lehetőséget ad a három prompt stílus testreszabására. Szokásosan ez az opció a LESS környezeti változóban szerepel, nem pedig minden parancssori less indításkor. Ezt az opciót a LESS utolsó opciójaként kell megadni, vagy dollárjellel kell zárni. A ’-Ps’ utáni string az alapértelmezett (rövid) promptot adja meg, a ’-Pm’ a közepeset, a ’-PM’ pedig a hosszút. ’-Ph’ a segítő képernyő promtját, ’-P=’ pedig az ’=’ parancs által kiírt üzenetet adja meg. A megadott stringek betűkből és speciális escape-sorozatokból állhatnak. (Lásd a PROMPTOK fejezetet lejjebb.)

-q

Viszonylag csendes (quiet) működésre kapcsol: a terminál csengője csendes marad ha a görgetés túlhaladna a fájl végén vagy elején. Ha a terminálnak van "látható csengője" (visual bell), azt használja. Néhány más hiba (pl. érvénytelen karakter beírása) esetén továbbra is használja a csengőt.

-Q

Teljesen csendes üzemmód: a csengő sohasem szól.

-r

Azt eredményezi, hogy a "nyers" (raw) vezérlőkarakterek közvetlen kijelzésre kerülnek. Alapértelemzés szerint a vezérlőkaraktereket a ’^’ jellel jelöli, azaz pl. a Control-A (oktális 001) megjelenítése: "^A". Figyelem: a ’-r’ használata esetén a less nem tudja a mindenkori megjelenést teljesen ellenőrizni, hisz azt a közvetlenül megjelenített fájlbeli vezérlőkarakterek is befolyásolhatják. Ezért különféle problémák adódhatnak, pl. hosszú sorokat rossz helyen törhet el a program.

-s

Egymás utáni üres sorokat egyetlen üres sorrá von össze. Hasznos pl. nroff kimenet nézésekor.

-S

A képernyőszélességnél hosszabb sorok levágását eredményezi a "hajtogatás" helyett, azaz a sor hátralevő része egyszerűen figyelmen kívül lesz hagyva. (Alapértelmezés szerint a hosszú sorokat hajtogatja, azaz a maradék részeket a következő sorokban helyezi el.)

-ttag

A ’-t’ opció, melyet egy ’tag’ követ, az azt a ’tag’-ot tartalmazó fájlt fogja szerkeszteni. Ennek működéséhez egy "tags" nevű fájlnak kell léteznie az aktuális könyvtárban, melyet előzőleg a ctags (1) paranccsal építettünnkn fel. Ez az opció a less -en belülről is használható a − parancs segítségével egy új fájl megvizsgálására. A ":t" parancs egyenértékű a ’-t’ less -en belüli megadásával.

-Ttagsfájl

A "tagsfájl"-t használja a "tags" nevű helyett.

-u

Azt eredményezi, hogy a kocsi vissza jelek (carriage return) és a visszatörlések (backspace) nyomtatható karakterként kerülnek értelmezésre, azaz a terminálra lesznek küldve, ha megjelennek a bemenetben.

-U

Azt eredményezi, hogy a kocsi vissza jelek, a tabulátorok és a visszatörlések vezérlőkarakterekként kerülnek értelmezésre, azaz a ’-r’ által meghatározott módon kerülnek értelmezésre.

Alapértelmezés szerint, amikor is sem ’-u’ sem ’-U’ nem adott, az aláhúzásjelek melletti visszatörlések speciálisan kerülnek értelmezésre: a terminál lehetőségeit használva aláhúzott szöveg jelenik meg. Hasonlóan: két azonos karakter közti visszatörlés ’’felülütött’’ szöveget jelent, amit a terminál vastagon jelenít meg (ha tud). A többi visszatörlés alapértelmezés szerint törlődik az előtte levő karakterrel együtt.

Az újsor (newline) utáni kocsivissza-jelek törlődnek, a többi kocsivissza-jel a ’-r’-nek megfelelően kerül értelmezésre.

Felülütött és aláhúzott szövegekre is vonatkozik a keresés, ha ’-u’ vagy ’-U’ nincs mekapcsolva.

-V

Kijelzi a less verziószámát.

-w

Azt eredményezi, hogy a fájlvég kijelzése után üres sorok kerülnek kiírásra az alapértelmezett ’~’-jel helyett.

-xn

A tabulátorpozíciókat (tab stops) minden n. pozícióra helyezi. Alapértelmezés szerinti érték a 8.

-X

Nem engedi a termcap inicializáló és deinicializáló strinek terminálra küldését. Ez néha szükséges, ha a deinicializálás vala szokatlant (pl. képernyőtörlést) csinál.

-yn

Megadja az előregörgetés maximális sorszámát. Ha ennél többet kellene előregörgetni, inkább újrarajzolja a teljes képernyőt. A ’-c’ vagy ’-C’ opciók használhatók a képernyő felülről való újrarajzolására ha szükséges. Alapértelmezés szerint minden előremozgás görgetést okoz.

-[z]n

Az alapértelmezett görgetett ablakméretet n sorra állítja be. Az alapértelmezés egy teljes képernyő. A ’z’ és ’w’ parancsok is használhatók ilyen célból. A ’z’ elhagyható a more -ral való kompatbilitás miatt. Amennyiben az n szám negatív, azt jelzi, hogy az ablakméret hány sorral legyen kevesebb a képernyő méreténél. Például ha a képernyő 24 soros, -z-4 a görgetett ablakméretet 20 sorra állítja be, és ha a képernyő 40 sorosra lesz átméretezve, a görgetett ablakméret automatikusan 36 sornyi lesz.

--

A "--" parancssori argumentum az opcióargumentumok végét jelzi. Minden ezutáni elem a parancssorban fáljnévként kerül feldolgozásra. Hasznos lehet, ha a fájlnév ’-’ vagy ’+’ jellel kezdődik.

+

Ha egy parancssori argumentum ’+’ jellel kezdődik, az opció hátralevő része less parancsként kerül végrehajtásra a fájl viszgálata elején. Például ’+G’ azt eredményezi, hogy a less a fájl végét mutatja először, nem az elejét. Másik példa: ’+/xyz’ az első olyan sornál kezdi a vizsgálatot, mely tartalmazza ’xyz’-t. Speciális esetként ’+<szám>’ úgy működik, mint ’+<szám>g’, azaz a megadott számú sorra ugrik. (Lásd a ’g’ parancsnál.)

Amennyiben az opció ’++’-szal kezdődik, a parancsok minden vizsgált fájlra vonatkozni fognak, nemcsak az elsőre. A korábban leírt ’+’ parancs is használható az összes fájl bevezető parancsainak beállítására vagy megváltoztatására.

SORSZERKESZTÉS

Amikor a képernyő alján egy parancssort gépelünk (pl. egy fájlnevet a :e parancshoz, vagy egy mintát a kereséshez), bizonyos billentyűk a parancssor manipulálására használható. A legtöbb parancsnak létezik szögletes zárójelbe ( [ ] ) tett formája is, mely akkor használható, ha a billentyű nem létezik az adott billentyűzeten. (Ezek a zárójeles változatok nem működnek MS-DOS alatt.) Ezen speciális jelek bármelyike betű szerint bevihető a ’^V’ vagy ’^A’ karakterek használatával. Egy fordított törtvonal (backslash) beviteléhez két fordított törtvonalat kell egymás után beírni.
BALRANYÍL [ ESC-h ]

Egy hellyel balra viszi a kurzort.

JOBBRANYÍL [ ESC-l ]

Egy hellyel jobbra viszi a kurzort.

^BALRANYÍL [ ESC-b vagy ESC-BALRANYÍL ]

(Azaz, CONTROL és BALRANYÍL egyszerre.) Egy szóval balra viszi a kurzort.

^JOBBRANYIL [ ESC-w vagy ESC-JOBBRANYÍL ]

Egy szóval jobbra viszi a kurzort.

HOME [ ESC-0 ]

A sor elejére viszi a kurzort.

END [ ESC-$ ]

A sor végére viszi a kurzort.

VISSZATÖRLÉS (BACKSPACE)

A kurzortól balra álló karakter törlése, illetve a parancs törlése, ha a parancssor üres.

TÖRLÉS (DELETE) vagy [ ESC-x ]

A kurzor alatti karakter törlése.

^VISSZATÖRLÉS [ ESC-VISSZATÖRLÉS ]

A kurzortól balra álló szó törlése.

^TÖRLÉS [ ESC-X vagy ESC-TÖRLÉS ]

A kurzor alatt álló szó törlése.

FELFELENYÍL (UPARROW) [ ESC-k ]

Az előző parancssor visszahozatala.

LEFELENYÍL (DOWNARROW) [ ESC-j ]

A következő parancssor visszahozatala.

TAB

A kurzortól balra álló részleges fájlnév kiegészítése. Ha több illeszkedés is van, az elsőt írja ki, és az ismételt ’TAB’-ok az illeszkedő nevek között görgetnek ciklikusan.

BACKTAB [ ESC-TAB ]

Ugyanaz, mint ’TAB’, de a másik irányban görget az illeszkedő fájlnevek között.

^L

A kurzortól balra álló részleges fájlnév kiegészítése. Ha több illeszkedés is van, mindet beírja a parancssorba, ha beleférnek.

^U (Unix) vagy ESC (MS-DOS)

A teljes parancssor törlése, illetve a parancs semlegesítése, ha a parancssor üres. Amennyiben Unix alatt az alapértelmezett ’^U’ sor-irtó (line-kill) karaktert kicseréltük másra, az a karakter lesz használva.

BILLENTYŰHOZZÁRENDELÉSEK

A lesskey (1) program segítségével saját parancsok definiálhatók a less -hez. Ez a program egy ’lesskey’ fájlt hoz létre, mely a parancsbillentyűk és a végrehajtandó akciók közti kapcsolatot határozza meg. A lesskey arra is használható, hogy megváltoztassuk a sorszerkesztő billentyűket és környezeti változókat állítsunk be.

Ha a ’LESSKEY’ környezeti változó létezik, a less azt fogja a ’lesskey’ fájl neveként használni. Másképpen a less standard helyeken keresi a ’lesskey’ fájlt: Unix alatt a "$HOME/.less", MS_DOS alatt a "$HOME/_less" vagy ha ez nem található, a "_less" fájlt használja, ha ilyen létezik a ’PATH’ környezeti változó által tartalmazott könyvtárak valamelyikében. OS/2 alatt a less a "$HOME/less.ini"-ben keresi a ’lesskey’ fájt, illetve ha ez nem található, az ’INIT’ tartalmában felsorolt könyvtárkban keres egy "less.ini" fájlt. Ha ott sem talált, akkor a ’PATH’ által megadott könyvtárakban folytatja a keresést. Lásd még a lesskey kézikönyv lapját.

BEMENETI ELŐFELDOLGOZÓ (INPUT PREPROCESSOR)

A less -hez definiálható bemeneti előfeldolgozó program. Mielőtt a less megnyit egy fájlt, először lehetőséget ad a bemeneti előfeldolgozónak a kijelzendő fájl tartalmának megváltoztatására. Ilyen előfeldolgozó egyszerűen bármilyen végrehajtható program (vagy shell szkript) lehet, mely a fájl tartalmát egy másik fájlba, az ún. helyettesítő fájlba írja. A helyettesítő fájl tartalma kerül valójában kijelzésre az eredeti helyett, habár ez a felhasználó felé úgy látszik, hogy az eredeti fájlt mutatja a program.

A bemeneti előfeldolgozó egyetlen argumentumot kell fogadjon, az eredeti fájl nevét, ahogy azt a felhasználó megadta. Ezután létrehozza a helyettesítő fájt, és ennek nevét a szabványos kimenetre kell írja. Ha az előfeldolgozó nem adja meg a helyettesítő fájl nevét, a less az eredeti fáljt használja.

A bemeneti előfeldolgozó nem kerül meghívásra a szabványos bemenet nézésekor.

A bemeneti előfeldolgozó beállítására a ’LESSOPEN’ környezeti változó használható, amely az előfeldolgozó meghívásának parancssorát kell tartalmazza. Ezen parancssornak tartalmaznia a kell a "%s" stringet, melyet a less az eredeti fájlnévvel helyettesít, amikor az előfeldolgozót meghívja.

Amikor a less olyan fájlt zár be, amely megnézéséhez bemeneti előfeldolgozó lett használva, egy bemeneti utófeldolgozó (postprocessor) is meghívásra kerül, amely feltehetően néhány kívánatos takarítási műveletet (mint pl. az előbbi helyettesítő fájl törlése) végez. Ez az utófeldolgozó két argumentumot kap: az eredeti és a helyettesítő fájl nevét.

Utófeldolgozó beállításához a ’LESSCLOSE’ környezeti változónak kell értéket adni, mely az utófeldolgozót meghívó parancssort definiálja. Ez a parancssor kétszer tartalmazhatja a "%s" stringet, melyek közül az első az eredeti, a második a helyettesítő fájl nevével lesz helyettesítve.

Például a legtöbb Unix rendszeren a következő két szkript megengedi, hogy a fájlokat tömörített formában tárolhassuk, de a less közvetlenül megmutassa őket:

lessopen.sh:
#! /bin/sh
case "$1" in
*.Z) uncompress -c $1 >/tmp/less.$$ 2>/dev/null
if [ -s /tmp/less.$$ ]; then
echo /tmp/less.$$
else
rm -f /tmp/less.$$
fi
;;
esac

lessclose.sh:
#! /bin/sh
rm $2

Ezen szkriptek használatához olyan helyre kell őket tenni, ahol végrehajthatók, és alkalmazni kell a LESSOPEN="lessopen.sh %s" illetve LESSCLOSE="lessclose.sh %s %s" beállításokat. Ehhez hasonlóan persze bonyolultabb szkriptek is írhatók pl. más típusú tömörített fájlok kezelésére.

A bemeneti előfeldolgozót úgy is beállíthatjuk, hogy a fájl adatait átcsövezze a less -nek aheleyett, hogy az adatokat egy helyettesítő fájlba tenné le. Ez például megóvhat attól, hogy a teljes fájl kitömörítését megvárjuk, mielőtt a fájl elejét megláthatnánk. Az ilyen bemeneti előfeldolgozót bemeneti csőnek nevezzük. A bemeneti cső a helyettesítő fájl nevének stabndard kimenetre írása helyett a helyettesítő fájl teljes tartalmát írja ki a szabványos kimenetére. Ha a bemeneti csőnem ír egyetlen karaktert sem a szabványos kimenetére, akkor a less az eredeti fájlt mutatja meg.

A bemeneti cső használatához a LESSOPEN tartalmának első karaktere a függőleges vonal (’|’-jel) kell legyen.

Például a legtöbb Unix rendszeren a következő szkript az előző példához hasonlóan fog működni:

lesspipe.sh:
!# /bin/sh
case "$1" in
*.Z) uncompress -c $1 2>/dev/null
;;
esac

Ezen szkript használatához a szkriptet olyan helyre kell tenni, ahol végrehajtható és a LESSOPEN="|lesspipe.sh %s" beállítást kell használni. Bemeneti cső használata esetén értelemszeűen nem szükséges az utófeldolgozó használata, hisz nincs helyettesítő fájl. Ebben az esetben a LESSCLOSE által megadott utófeldolgozónak "-" lesz átadva, mint a helyettesítő fájl neve.

NEMZETI KARAKTERKÉSZLETEK

A bemeneti fájlok karaktereit három típusra bonthatjuk:
normális karakterek

ezek közvetlenül kiírhatók a képernyőre.

vezérlő karakterek

nem jelezhetők ki közvetlenül, de várhatóan előfordulhatnak normális szövegfájlokban, mint pl. a visszatörlés vagy a tabulátor.

bináris karakterek

nem jelezhetők ki közvetlenül és nem is várható, hogy szövegfájlokban előfordulnak.

Egy "karakterkészlet" egyszerűen azt adja meg, mely karaktereket kell normális-, vezérlő- illetve bináris karakternek tekinteni. A ’LESSCHARSET’ környezeti változóhasználható a karakterkészlet beállítására. Ennek lehetséges értékei:

ascii

Az alapértelmezett karakterkészlet. ’BS’, ’TAB’, ’NL’, ’CR’ és a soremelés karakterek a vezérlőkarakterek, a 127 és 255 közötti kódúak binárisak, a többi pedig normális.

latin1

Az ISO 8859/1 karakterkészletet választja ki. A ’latin1’ ugyanaz, mint az ’ascii’, csak a 161 és 255 közötti kódtartományban is normálisnak veszi a karaktereket.

dos

Az MS-DOS-nak megfelelő karakterkészletet ad meg.

koi8-r

Orosz karakterkészletet ad meg.

next

A NeXT számítógépeknek megfelelő karakterkészletet ad meg.

Különleges esetekben a less testreszabott karakterkészlettel is használható. Ebben az esetben a ’LESSCHARDEF’ környezeti változót kell használni a karakterkészlet definíciójához. Ez egy olyan stringet kell tartalmazzon, melynek minden karaktere egy karaktert reprezentál a karakterkészletből. A "." jelenti a normális, a "c" a vezérlő, a "b" a bináris karaktereket. Ismétlés jelzésére decimális számokat használhatunk. Például "bccc4b." azt jelenti, hogy a 0 kódú karakter bináris, az 1, 2 és 3 kódúak vezérlő-, a 4, 5, 6 és 7 kódúak bináris-, a 8-as pedig normális karakter. Az utolsó karatker látal megadott típus érvényes a további karakterkódokra is, azaz példánkban a 9-től 255-ig eső karakterek is normálisként lesznek kezelve. (Ez a példa természetesen nem feltétlenül egy valódi karakterkészletet reprezentál.)

A következő táblázat azon ’LESSCHARDEF’ értékeket jeleníti meg, melyek a ’LESSCHARSET’ lehetséges értékeinek felelnek meg.

ascii  8bcccbcc18b95.b
latin1 8bcccbcc18b95.33b.
dos    8bcccbcc12bc5b95.b.
koi8-r 8bcccbcc18b95.b128.
next   8bcccbcc18b95.bb125.bb

Ha sem a LESSCHARSET, sem a LESSCHARDEF nem rendelkezik értékkel, de a rendszer biztosítja a setlocale interfészt, a less a ’setlocale’-t használja a karakterkészlet megállapítására. (A setlocale-t a LANG vagy az LC_TYPE környezeti változó érétkén keresztül vezérelhetjük.)

A vezérlő- és a bináris karaktereket kiemelve (inverz állapotban) jelzi ki a less. Minden ilyen karaktert lehetőleg a ’^’-jelöléssel (caret notation) jelenít meg a program, ha tud, azaz pl. ’^A’ jelenti ’control-A’-t. Ezt a jelölést akkor használja, ha a 0100 bit invertálása nyomtatható karaktert eredményez. Másképp a karakter hexadecimálisan, ’<’ és ’>’ zárójelek közt jelenik meg.

Ez a formátum megváltoztatható a ’LESSBINFMT’ környezeti változóval. A ’LESSBINFMT’ egy ’*’ jellel és egy kijelzési jellemzőt jelentő karkaterrel kezdődhet: "*k" a villogó, "*d" a vastag, "*u" az aláhúzott, "*s" a kiemelt, és "*n" a normális. Ha a LESSBINFMT nem ’*’-gal kezdődik, normál kijelzést tételez fel. A LESSBINFMT maradék része egy string, mely egy ’printf’ stílusú escape-sorozatot tartalmazhat, azaz egy ’%’ jelet, melyet x, X, o, d stb. követ. Például ha a LESSBINFMT értéke "*u[%x]", a bináris karakterek aláhúzva, hezadecimálisan, szögletes zárójelben jelenenk meg. Ha a LESSBINFMT nem létezik, az alapértelmezett megadás "*d<%X>".

PROMPT-OK

A ’-P’ opció megengedi a propmt testreszabását. Az ezen opción keresztül megadott string fogja az eredeti prompt stringet helyettesíteni. Ezen stringen belül néhány karakternek speciális jelentése lesz. A prompt működése viszonylag bonyolult, hogy eléggé rugalmas lehessen, de a felhasználónak nem kell a részleteket megértenie a személyre szabott propmt stringek összeállításához.

A %<karakter> kombináció a karakter értékétől függően lesz kifejtve. A használható karakterek:

%bX

Az aktuális bemeneti fájl bájt offset-jével lesz helyettesítve. A ’b’-t egy karakter követheti (fent ez X), amely azt a sort adja meg, amelynek az offset-jéről van szó. Ha ez a karakter ’t’, a felső sor offset-je, ha ’m’, a középső soré, ha ’b’, az alsó soré, ha ’B’, akkor az alsó sort követő soré, ha ’j’, akkor a "célsoré" kerül kijelzésre. (A célsorral kapcsolatban lásd a ’-j’ opciót.)

%B

Az aktuális bemeneti fájl mérete.

%E

A szövegszerkesztő nevét jelenti. (A VISUAL vagy az EDITOR környezeti változó alapján. Lásd a LESSEDIT-nél mondottakat fent.)

%f

Az aktuális bemeneti fájl neve.

%i

Az aktuális bemeneti fájl indexe a bemeneti fájlok listájában.

%lX

A bemeneti fájlon belüli sorszámot jelenti. A használandó sort a X karakter adja meg a ’%b’-hez hasonlóan.

%L

A bemeneti fájl utolsó sorának sorszáma.

%m

A bemeneti fájlok száma.

%pX

Az aktuális bemeneti fájlon belüli pozíció a fájlméret százalékában. A használandó sort a X karakter adja meg a ’%b’-hez hasonlóan.

%s

Ugyanaz, mint %B.

%t

A bevezető szóközök elhagyása. Általában a string végén használják, de akárhol megjelenhet.

%x

A bemeneti fájlok listájának következő fájlneve.

Ha egy tag ismeretlen (pl. ha a bemenet egy cső, akkor nem adható meg a méret), kérdőjel jelenik meg a megfelelő helyen.

A prompt string formátuma bizonyos feltételektől függően megváltoztatható. Egy kérdőjel és egy azt követő karakter "IF"-hez hasonlóan működik: a következő karaktertől függően egy feltételt értékel ki. Ha a feltétel igaz, minden ezutáni karakter a következő kettőspontig a propmt része lesz. Ha a feltétel hamis, ezek a karakterek figyelmen kívül lesznek hagyva. A kérdőjel és a kettőspont közti vessző jelentése "ELSE" (különben); az ezt követő karakterek a következő kettőspontig a feltétel hamissága esetén kerülnek be a promptba. A feltételkarakterek (a kérdőjel után) az alábbiak lehetnek:

?a

Igaz, ha már történt karakterbeillesztés a promptba az eddigiekben.

?bX

Igaz, ha a megadott sor bájt offset-je ismert.

?B

Igaz, ha a megadott fájl mérete ismert.

?e

Fájlvégnél igaz.

?f

Igaz, ha a bemenethez tartozik fájlnév, tehát a bemenet nem cső.

?lX

Igaz, ha a megadott sor sorszáma ismert.

?L

Igaz, ha az utolsó sor sorszáma ismert.

?m

Igaz, ha egynél több bementi fájl van.

?n

Igaz, ha ez az első propmt az új bemeneti fájlban.

?pX

Igaz, ha a megadott sor helye ismert a fájlméret százalékában.

?s

Ugyanaz, mint "?B".

?x

Igaz, ha létezik következő bemeneti fájl.

A speciális karakterektől különböző karakterek egyszerűen betű szerint kiíródnak a propmt-ra. A speciális karaktereket értelmezés nélkül kiírathatjuk egy bevezető fordított törtvonal segítségével. (Pl. ’\?’ egy kérdőjelet ad.)

Néhány példa:

?f%f:Standard input.

megjeleníti a fájlnevet ha az ismert, különben a "Standard input" stringet.

?f%f .?ltLine %lt:?pt%pt\%:?btByte %bt:-...

Ez a prompt kiírja a fájlnevet ha az ismert, majd a sorszámot (ha ismert). Végül a százalékban vett pozíciót is kiírja, ha az meghatározható. Ha nem, a bájt offset-et írja ki, ha tudja. Ha ez sem megadható, akkor egy ’-’-t ír ki. Figyeljük meg, hogy minden kérdőjelnek van egy megfelelő kettőspontja, és hogy íródik ki a százalékjel a ’%pt’ után.

?n?f%f .?m(file %i of %m) ..?e(END) ?x- Next\: %x..%t

Kiírja a fájlnevet, ha ez az első prompt a fájlon belül. Ezt egy "file N of N" üzenet követi, ha egynél több bemeneti fájl van. Ezután, ha elérjük a fájl végét, az "(END)" string, és a következő fájl neve írődik ki (ha olyan létezik). Végül a követő szóközöket levágja.

Ez az alapértelmezett prompt. Hivatkozásul itt megadjuk a másik két prompt (’-m’ és ’-M’) alapértelmezett értékét is. Az olvashatóság kedvéért mindegyiket két sorra törtük szét.

?n?f%f .?m(file %i of %m) ..?e(END) ?x- Next\: %x.:

?pB%pB\%:byte %bB?s/%s...%t

?f%f .?n?m(file %i of %m) ..?ltline %lt?L/%L. :byte %bB?s/%s. .

?e(END) ?x- Next\: %x.:?pB%pB\%..%t

Továbbá az ’=’ parancs által adott alapértelmezett üzenet:

?f%f .?m(file %i of %m) .?ltline %lt?L/%L. .

byte %bB?s/%s. ?e(END) :?pB%pB\%..%t

A promp kifejtési lehetőségeket más célra is használja a less: ha a ’LESSEDIT’ környezeti változó definiált, ezt használja, mint a ’v’ parancskor végrehajtandó utasítást. A ’LESSEDIT’ string hasonlóan kerül kifejtésre, mint a promt stringek. Az alapértelmezett érték:

%E ?lm+%lm. %f

Figyeljük meg, hogy ennek kifejtése: a szövegszerkesztő neve, majd egy ’+’ után a sorszám, végül a fájl neve. Ha a szövegszerkesztő nem fogadja el a ’+sorszám’ formát, vagy egyéb okból kíván más meghívást, a LESSEDIT értéke értelemszerűen megváltoztatható.

BIZTONSÁG (SECURITY)

Amikor a ’LESSSECURE’ környezeti változó értéke 1-re van beállítva, a less "biztonsági módban" fut. Ez azt jelenti, hogy a következő lehetőségek nem használhatóak:

!

a burok (shell) parancs

|

a csövezés parancsa

:e

a vizsgáló parancs

v

a szerkesztő parancs

s -o

log fájlok

-k

a ’lesskey’ fájlok használata

-t

a ’tags’ fájlok használata

fájlnévbeli metakarakterek (pl. ’*’)

fájlnévkiegészítés (TAB, ^L)

A less úgy is lefordítható, hogy állandóan biztonsági módban legyen.

KÖRNYEZETI VÁLTOZÓK

Környezeti változók definiálhatók a rendszer környezetében a szokásos módon, de a lesskey (1) fájlon keresztül is.
COLUMNS

A képernyő oszlopainak számát adja meg. A TERM tartalmát felülbírálja. (De ha olyan rendszeren használjuk, mely támogatja a (TIOCGWINSZ vagy a WIOCGETD használatát, az ablakozó rendszer ötlete a képmérettel kapcsolatban elsőbbséget élvez a LINES és COLUMNS értékei felett.)

EDITOR

A ’v’ parancshoz használandó szövegszerkesztő neve.

HOME

A felhasználó home-könyvtárának neve. (A Unix rendszereken ez a lesskey fájl megtalálásához kell.)

INIT

A felhasználó init-könyvtárának neve. (Az OS/2 rendszerben ez a lesskey fájl megtalálásához kell.)

LANG

A karakterkészletet meghatározó nyelv.

LC_CTYPE

A karakterkészletet meghatározó nyelv.

LESS

A less -nek automatikusan átadandó opciók.

LESSBINFMT

A nem nyomtatható és nem vezérlőkarakterek kijelzésének módját határozza meg.

LESSCHARDEF

Karakterkészletet definiál.

LESSCHARSET

Előre definiált karakterkészletet választ ki.

LESSCLOSE

A bemeneti utófeldogozót hívó parancssor.

LESSEDIT

Szövegszerkesztőt hívó parancs a ’v’ parancshoz. Lásd a proptokról szóló részt.

LESSKEY

Az alapértelmezett lesskey fájl neve.

LESSOPEN

A bemeneti előfeldogozót hívó parancssor.

LESSSECURE

Biztonságos üzemmódban futtatja a less -t, ha értéke 1. Lásd fentebb.

LINES

A képernyő sorainak számát adja meg. A TERM tartalmát felülbírálja.

PATH

A felhasználó keresési útvonala. (A lesskey fájl megtalálásához használja MS-DOS és OS/2 alatt.)

SHELL

A ’!’ parancshoz és a fájlnevek kifejtéséhez használandó burok.

TERM

A terminál típusa, melyen a less futása kezdődik.

VISUAL

A ’v’ parancshoz használandó szövegszerkesztő neve.

LÁSD MÉG

lesskey(1)

FIGYELMEZTETÉSEK

Az ’=’ parancs és a promptok (hacsak nem használtuk a ’-P’ opciót) a képernyő tetején levő sor számát adják, de a fájlon belüli százalékban mért pozíció a képernyő aljára vonatkozik.

Ha az ’:e’ paranccsal egynél több fájlt nevezünk meg, és az egyik fájlt korábban már néztük, az új fájlok váratlan sorrendben kerülhetnek a listába.

Néhány régi (ún. "magic cookie") terminálon a keresés utáni kiemelés hibás kijelzéshez vezethet. Ilyen terminálokon a kiemelés alapértelmezés szerint tiltva van.

Néhány esetben, ha a keresés utáni kiemelés engedélyezett és a keresési minta ’^’-jellel kezdődik, az egyező stringnél hosszabb rész is kiemelésre kerülhet.

Néhány rendszeren a setlocale azt igényli, hogy a 0-31 tartománybeli karakterek vezérlőkarakterként, és nem bináris karakterként kerüljenek értelmezésre. Ez azt eredményezheti, hogy a less néhány bináris fájlt rendesnek vesz. Ezen probléma kikerülhető, ha a ’LESSCHARSET’ értékét ’ascii’-ra, vagy az épp megfelelő értékre állítjuk.

MÁSOLÁSI JOGOK

Copyright (c) 1984,1985,1989,1994,1995,1996 Mark Nudelman
Megjegyzéseket a következő címre kérjük: markn [AT] 3do.com

MAGYAR FORDÍTÁS

Horváth András <horvatha [AT] rs1.hu>

COMMENTS